Page 124 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

259

fehérkenyeret morzsái bele, sót tesz bele. Összekavarja olyan
keményre, hogy almanagyságú gömbökre lisztes deszkán
kialakíthassa, sósvízben kifőzi, megzsírozza, pirított morzsával
beszórja. Igen ízletes.
M ákosbob ály ka. Nagypénteki főttészta. A kalácstésztából
újnyi vastag tésztát sodor a gazdasszony, azt késsel mogyoró-
nagyságúakra vagdalja, lisztes tepsibe rakja egymás mellé,
kelni hagyja, azután halvány pirosra megsüti. Tálalás előtt
gyengén sózott jólfővő vízbe szórja, két percig főzi. Ha kemény
a bobályka, akkor tovább kell főzni. A szűrőtálba önti. Mikor a
leve lecsorog, meleg mézzel és daráltmákkal összekeveri. Kevés
vaj, vagy zsír is kell rá.

Fig. 41. ábra.
Darunyak nevű sülttészta.
Kranichhals eigenartige Mehlspeise aus der Stadl Debrecen.

Öntöttperec. Vesz az ember a perecsütő asszonyoktól 100 drb
parasztperecet, azt egyenként feltördeli, langyos sósvízbe hányja.
Ott megázik jó puhára. Ekkor a cserépszűrőbe letölti, kanállal
megnyomogatja, hogy a víz hadd csorogjon jól le róla. Ezután
sós szalonnatepertő zsírjába önti, összekavarja, felpirítja.
Kitölti tálba. Rá túrót hint, egy kis tejfelt csorgat, szalonna-
tepertővel jól behinti és kész ; lehet enni. Az öntöttperec min-
dent elbír. Ezért nemcsak túrót, hanem prézlit, diót, mákot,
lekvárt lehet rá tenni. Sőt sokszor semmi mást, csak szalonna-
tepertőt tesznek rá és így is nagyon jó. A régi cívis-házaknál
nagyon ősi és kedvelt eledel volt az öntöttperec, ma már az
újmódi az étkezésben nagyon kiszorította a perecöntést. így
panaszkodik egy öreg perecsütő asszony.
Egyszerű házaknál szokásban volt a darunyak sütés és
öntés. Ez abból állott, hogy a kenyértésztáböl 40—50 cm.

17*