Page 130 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 130

265


     (helyrehajtja).  Betakarja  egy  tiszta  abrosszal,  dunyhát  is  tesz
     rá,  hadd  pihenjék.
         Míg  a  gazdasszony  a  nehéz  dagasztást  végezte,  addig  a
     lánya,  vagy  a  szógálló  fűtött.  Szegényembereknél  szalmával,
     ízikkel,  ganéval  fűtenek, obbmódú  gazdáknál  tengericsutkával
                             j
     fűtik  a  kemencét.  Egy  sütésnél  három  jó  zsák  csutkát  fűtenek
     fel.  Öt  kenyeret,  egyenként  4—-5  kg.  és  két  cipót  sütnek.
         Mikor  a  gazdasszony  abbahagyja  a  dagasztást,  a  kemencé-
     hez  lát.  Megnézi,  hogy  fűtött  a  lány.  Az  utolsó  kosár  csutkát
     szétszórja,  hogy  a  feneke  jól  megsüljön.
         —  Eregy  csak  papot  csinálni,  én  mán  itt  leszek  !
         A  lány  keres  egy  30—40  cm.  hosszú  vékony  gallyat,  leg-
     többször  szőlővenyigét.  Szakít  egy 3—4  cm.  széles,  40 cm.  hosszú
                                             r
     ócska  tiszta,  mosott rongyot,  bezsírozza  és ácsavarja  úgy  10  cm.
     hosszan  a  galyra.  Kész  a  pap.  Nagyobb  gazdáknál  zsírmécsest
     csináltak  bádogból  és  ezzel  világítanak  be  a  kemence  szájában,
     míg  bevetnek.  A  csutka  már  elégett,  a  gazdasszony  veszi  a
     piszkafát,  elüti  vele  a  parazsat  úgy,  hogy  a  kemence  fenekén
     szétterüljön,  hadd  sorvadjon  !
         Most  szakítsunk  !
         Erre  a  lány  lerakja  a  szakasztókosarakat.  Beleteszi  a  szép
     tiszta  szakasztóruhákat.  A  gazdasszony  leveszi  a  dunyhát,
     abroszt  a  szépen  megkelt  tésztáról.  Veszi  a  kést.  A  megkelt
     tésztából  levág  egy  jódarabot.  Csupa  lyuk.  Az  elvágott  tészta
     mutatja,  hogy  jól  van  megmunkálva.  A  teknő  üres  végébe
     lisztet  hint  és  a  levágott  darabot  gömbalakra  gyúrja,  beleteszi
     a  szakasztókosárba.  Egész  megtölti  a  lisztesarcú  kenyértészta
     a  kosarat.  A  gazdasszony  szabdalja  a  többit  gyorsan.  A  kis-
     fiúnak  egy  kis  cipót  vág,  a ánynak  szintén  egyet.  Ezeket  nem
                                l
     teszi  kosárba.  De  maguknak  egy  dedcipót  szakít,  ezt  már  kosárba
     teszi.  Harmadrészét  sem  tölti  meg.  Végül  hagy  egy  darabot
     kovásznak.  Ha  ideje  és  kedve  van  az  utolsó  vakarékot,  egy
     darab  kenyértésztát  zsírral összegyúrja  dübbencsnek.  A  gyerekek
     enni  kérnek,  szegények  egész  nap  nem  ettek.  Na  várjatok,  mind-
     járt  sütök  egy  lángost.
         —-  Eregy  csak  Juli,  hozz  egy  darab  hájat  a  kamarából  !
         A  kenyértésztából  kivág  egy darabot,  a közeli  nyujtótáblán
     vastagra  elnyujtja,  a  késsel  megkopogtatja,  hogy  sok  lyuk
     legyen  rajta.  A  nyujtófán  a  kemence  szájáig  viszi,  itt  hirtelen
     beteríti.  A  tűz  bent  még  ég,  a  kerek  tészta  gyorsan  sül  a  forró
     kemencében.  Mikor   átsült,  kiveszi,  leteszi  a  nyujtótáblára,
                                                         a
     megtörli  a  hamutól.  Juli  már  tartja  a  jó  sós  avasháj t.  Meg-
     dörzsöli  vele  a  két  oldalát.  Elszaggatja  a  kérő  gyermekeknek.
     —  Nesztek,  oszt  haladjatok  innen  ! Juli  is  kap,  —•  maga  is  fal
     egyet  és  megy  a  munka  után.
         A  szén  már  nem  lángol,  tüze,  szeme  bágyadt,  elsorvadt.
     Most  veszi  a  szivanó-t  (szénvonó).  Ez  a  szerszám  trapézalakú
   125   126   127   128   129   130   131   132   133   134   135