Page 114 - Debreceni Nagyerdő

„A szél támadására, a fa gyökerével válaszolt”.

Mára Magyarország több mint 20%-át akácerdők borítják, így Európában,
akác fafajban nagyhatalomnak számít. A vízrendezéssel elért termőhelyrom-
lás és a szárazodás által előállt természeti viszonyok teremtették meg a szá-
razságot is tűrő akác fafajnak, hogy Európában, ill. hazánkban új honra leljen.
Az amerikai tapasztalatok közreadásával az akác fafaj reálisabb megítélését
szeretném elősegíteni. Előrevetítvén azt a kérdést is, hogy ha az ismertetett
amerikai farontó bogár – a krumplibogárhoz hasonlóan – átjön a nagy vízen,
mit fogunk ültetni az akác helyett az Alföldön?
Szerencsére a Nagyerdőben az akác lassan elfogyó jelenléte a szakszerű er-
dőkezelés nyomán ma már nem kérdés.
A korábban bemutatott fafajtáblázat bizonyítja, hogy 1954 és 1994 között
akác fafaj helyett (380-138) 272 hektár fafacsere történt. A levágott akácál-
lományok helyére más fafajú (Kst, vT, Ef) erdősítések kerültek. Ezek kivétel
nélkül megfelelően fejlődnek.
Amiről Debrecen lakossága is nagyon egyszerűen meggyőződhet. A Bio-
gal gyógyszergyárral szemben a Pallagi út túloldalán egy hatalmas akácerdő
tömb éktelenkedett. Véghasználatok után ma már egy igen szép kocsányos-
tölgy-állomány él.
Az akác fafaj talajtkiélő felvetésére, az Erdészeti Tudományos Intézet által
beállított kísérletek is igazolták, hogy az akác nem kiélte, hanem a gyökere-
inek a végén található nitrogént termelő rhizobium baktérium termelésével
a talaj nitrogén tartalmát gazdagították.
Azóta a mezőgazdasági termelés is bizonyította, hogy a rhizobium baktéri-
um talajjavító hatású. Ez a pillangós növények gyökérzetén kifejlődő baktéri-
um a növények erőteljesebb növekedését vagy jobb minőségét eredményezi.
Ma már ez a felismerés a talajjavítás fontos tényezője. Tehát az akác gyökerén
kifejlődve hasznos és nem korlátozza, hanem segíti a fa levágása után (az utá-
na ültetett) növények, fák fejlődését.

– A NAGYERDŐ ÉS A VÍZRENDEZÉS –

A Nagyalföldön az 1800-as évek közepén megindultak az árvízmentesítési,
míg a század végén a lecsapolási munkálatok.
Az akkori vízrendezésnek kettős célja volt: Egyrészt csökkenteni kellett
a felszíni vizek pusztítását, ez volt az ármentesítés célja, akkor még a Tócón
is vízimalmok voltak, melyeket néha malomkővel kellett eltömni.
Másrészt a mocsarak, nádasok és belvizes területek mezőgazdasági művelés

114