Page 116 - Debreceni Nagyerdő

– A NAGYERDŐ BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE –

A védetté nyilvánított Nagyerdő állapo-
tának javítására 1995-ben egy elhivatott
emberekből álló szakbizottság alakul. Az
erdészek előtt már korábban ismert volt
a túltartott kocsányos tölgy fafajnak a bio-
lógiai lét felső határán túl vegetáló egész-
ségi állapota. Az évtizedekkel korábban
megkezdett tölgyrekonstrukciót az indo-
kolta.
Ennek keretében az erdőkezelés az 1970-
es évektől kezdve a tölgy fafajokkal való
felújítást részesítette előnyben, sőt a ter-
mőhely lehetőségeit meghaladó mértéken
túl is. A Nagyerdő esetében ezt az
erőfeszí- tést az ősi élőhely és
életközösség, a lehe- tőségekhez mérten
történő visszaállítási
szándéka vezette. Öreg kocsányostölgy
(Vass Tamás fotója)
A tölgyrekonstrukciót indokló szakmai
okok, – a foltonkénti lékesedést követő kiszáradás, az élő fák rohamos csúcs-
száradása, a legyengült egyedeken megjelenő másodlagos károsító, az élőskö-
dő sárga fagyöngy (fakín), az idős fák kéregelhalása – minimálisra csökken-
tették az állomány túlélési esélyeit.
Amikor a rohamos egészségi romlással szembesült a Környezetvédelmi
Minisztérium Természetvédelmi Hivatala, Gencsi Zoltán erdőmérnöknek
a HNP osztályvezetőjének a javaslatára a társadalmi zöld szervezetekkel ki-
egészített NAGYERDŐ BIZOTTSÁG alakul.
Az arról készült és mellékelt emlékeztető ma már kordokumentum. Hason-
ló értékű a Gencsi Zoltán által a Nagyerdő akkori állapotáról készült ismerte-
tő, mely az állományok térképét, minden szükséges szakmai adatát tartal-
mazza.
A Nagyerdő Bizottság 1995-től 2003-ig működött, majd Gencsi Zoltánnak,
a bizottság vezetőjének a Hortobágyi Génmegőrző KHT igazgatójának törté-
nő kinevezésével sajnos kimúlt.
A legnehezebb időkben – az öreg, matuzsálem korú tölgyesek rohamos
pusztulása idején – nemcsak társadalmasította a Nagyerdőben folyó tölgyre-
konstrukciós munkákat, hanem állandóan javaslatokat is kért a lakosságtól.
Az eldöntött lépésekről, a rekonstrukciós munkákról is egyidőben tájékozta-
tást tett közé a helyi Naplóban.
Érdemes az utókor részére megörökíteni – a Nagyerdő Bizottság ténykedése

116