Page 112 - Debreceni Nagyerdő

tékben, mint ahogyan azt most a természetvédelem túlzásai előírják.
Szerintem a jelenlegi állományszerkezet mégis jobb és elfogadhatóbb, mint
az egyes természetvédők által ajánlott ősgyep.
Véleményem szerint – a parkerdőben különösen, de még a véderdőkben–
is az őshonosságnak nem kell olyan nagy jelentőséget tulajdonítani. A parker-
dő változatossága, színes megjelenése, esztétikus volta még az exóta fafajok
telepítésére is indokot adhat.
Az erdész szakma a tájjellegű származást és az őshonosságot mindig elis-
merte ez iránt mindig elkötelezett volt, szerintem most a korszellem hatására
az őshonosságot túlzottan tisztelik.
Én biztos vagyok benne – és csak idő kérdése, hogy mikor – de szerintem ez
az idegenhonos fafajok tájidegen és jövevény címkézése és kirekesztése csak
átmeneti jellegű. Azt is megindoklom, hogy miért:
A körülmények változása, és éghajlatváltozás, aszályos időszakok növeke-
dése oly mérvű termőhely-romlást fog eredményezni, mely a jelenleg „cím-
kézett” fafajok elfogadását fogja kikényszeríteni.
Az idegen származás már most is szerintem egy rosszul sikerült érv,
mert ha minden idegenből behozott mezőgazdasági (búza, árpa, rozs, zab,
kuko- rica, lucerna, rizs, stb.) kertészeti (cseresznye, meggy, barack,
alma, körte, dió, citrom, narancs, burgonya, paradicsom, paprika, hagyma,
dohány stb.) és erdészeti (akác, vöröstölgy, nemesnyárak, fekete dió, és
fenyők jó része) növényfajt száműznénk az országból, sokkal
szegényebbek lennénk. Az em- beriség megélhetését, táplálkozását,
élelmét szolgáló növényfajok ma már nélkülözhetetlenek. Nélkülük a
Kárpát-medencében már nem tudnánk élni. A világban számtalan kutató
bizonyítja és vallja az éghajlatváltozás tényét. Ha minden változik, akkor
ebből a növényvilág helyzetváltozása sem zárható ki. Az akác erre is jó
példa. Madagaszkárról, őshazájából több száz éve Euró-
pába, 300 éve Magyarországra, 200 éve a Nagyerdőbe menekült.

HOGY KERÜL AZ AKÁC A NAGYERDŐBE?
AZ AKÁC MEGJELENÉSE
Az üzemtervező első felmérése 1885-ben már a Nagyerdő területének 19%-
án 221 ha-on akácot talált. Az előzőkben ismertetett termőhely romlás, a talaj
szárazodása nyomán, a tölgy rovására benyomul az akác. A „honfoglalás” az
1950-es években jut a csúcspontra. Negyven százalékát bekebelezi,
elfoglalja a Nagyerdőnek. 1954-ben közel 400 ha-on (394 ha) már 40% fölé
(41%) kerül az akác. Agresszivitása, nyomulása szinte megállíthatatlannak
tűnik.
Az a fafaj „tolakodott” ba a Nagyerdőbe melynek sem a véd-, sem a parker-
dőkben semmi helye nincs. A kezelő Hajdúsági Erdőgazdaság ekkor határozta
el a tölgy fafaj visszahozatalát, rekonstrukcióját.
A FAFAJOK VÍZIGÉNYE

112