Page 107 - Debreceni Nagyerdő

Az Alföld éghajlata még relative is messze van az optimumtól. A Nagyerdő
585 mm-es csapadéka még az országos átlagot sem éri el. A térséget sújtó csa-
padékhiányos aszályos periódus, az erdőben is érezteti hatását. Ez is közreját-
szott, hogy mára a talajvíz 10-14 m-es mélységbe süllyedt.
A talaj bemutatásához felhasználom Dr. Babos Imrének az Erdészeti Tudo-
mányos Intézet jeles erdőtipológusa által a Nagyerdőről készített
termőhelytérképét. A talaj termőképességének fatermőhelyi tényezők közzé-
tett a termőhely jóságának legszorosabb a kapcsolata.

TERMŐHELYI TÉRKÉP
A térkép színezésénél a sárga a gyenge, a narancs közepes, míg a kék a legjobb
termőértékű talajokat jelzi. A termőhely jóságértékét (milyenségét) az erdő
lágyszárú növényzete is jelzi. Így nem véletlen, hogy a gyöngyvirágos
tölgye- sek a valamikori magasabb víztükröt bizonyítva kék színezésű réti
erdőtalajo- kon találhatók. A rozsdabarna, kovárványos talajokon többnyire
a pusztai tölgyesek, míg a gyengén humuszos homoktalajokon akác vagy
fenyőerdő tenyészik. A később bemutatásra kerülő Nagyerdő különböző
időszakok talaj- térképei közül az első, 1885-ben készült üzemterv fafajai
szinte fedik a Ba- bos-féle termőhelyijósági térképet. A különböző
erdőtípusok színes jelzői, így a kocsányos tölgy típushoz az elegyfafajok
juhar, kőris, szil, hárs, nyár fafajok is hozzátartoznak. Ez a megállapítás
főként a következő fafaj- térképekre vo- natkozik.

A Nagyerdő termőhely térképe (Készítette: Babos Endre)

A fafajok létét meghatározó termőhelyi tényezők között, jelentősége miatt
a hidrológiai viszonyokkal és az élővilággal külön fejezetben foglalkozom.
Előtte egy táblázatban bemutatom, hogy a 1885–2008 közötti 123 év alatt
a Nagyerdő faállománya milyen változásokon ment át.

107