Page 102 - Debreceni Nagyerdő
P. 102

Másodszor, törvényesíti a természet védelmét. Ez a cikkely a város szándé-
          kaival találkozik, annál is inkább, mert a törvény megjelenése után Debrecen
          az első az országban, ahol a Nagyerdőben természetvédelmi területet jelölnek
          ki.
           A legeltetési tilalom azonban a cívis társadalom vérébe vág. A különleges
          talán az országban bevezetése során nyert jog megszüntetése óriási felhábo-
          rodást és ellenkezést generál. Ezért Vásáry polgármester már a törvény felső-
          házi vitájában szenvedélyes hangú felszólalásában érvel igaza mellett, de mint
          később látjuk, az erdő jövője érdekében a legeltetést az erdőtörvény megtiltja.

          DR. VÁSÁRY JÓZSEF FELSŐHÁZI FELSZÓLALÁSA
          DEBRECEN  VÁROSA  ERDŐNAGYBIRTOKOS

          „Ez a törvényjavaslat, amely az erdőkről és a természet védelméről szól, mélyen
          érinti Debrecen városát.”

          Debrecen városa ugyanis erdőnagybirtokos. Addig míg az Alföldön a föld-
          területnek csak 4,5%-a erdőterület, Debrecen város határában ez csaknem
          négyszerese . . .
           Ezekhez az erdőkhöz, egy félévezred története fűződik. Ezeket az erdős te-
          rületeket egy félévezred keserves küzdelmei és nagy áldozatai árán szerezték
          meg Debrecen polgárai.
           A töröktől visszavett és kincstári birtokokká vált erdős területeket Debrecen
          polgárai használták. Ezt a zálogos jogot Mária Terézia 1745-ben 635.385
          pen- gő és 38 háromnyolcad garas befizetése fejében 1850-ig
          meghosszabbította. A városnak pénze nem volt, így a váltságdíjat a városi
          polgárság fizette ki, amiért a város alzálogba adta lakosainak fakitermelési
          és legeltetési joggal. Ezt a jogot a telekkönyvbe is bejegyezték.
           A zálogos birtoklási határidő 1850-ben lejárt. Debrecennek az 1848-as sza-
          badságharcban vállalt szerepe miatt a kincstár hallani sem akart a zálogos
          birtoklási idő meghosszabbításáról.
           Ekkor  Debrecen  lakossága  kétségbeesésében  Ferenc  Józsefhez  fordult.
          Csorba János akkori polgármester nagyszámú küldöttséget vezetett az ural-
          kodóhoz, kérve tőle, hogy adják át örök tulajdonul az erdős pusztarészeket.
          A császár 419.000 pengő forint lefizetése ellenében engedélyezte az ÖRÖK
          TULAJDONT. A használat ekkor már úgy volt, hogy a tisztás részeket a birto-
          kosok, az erdőket pedig a város használata, a cívis polgárság legeltetési joga
          mellett.
           A beterjesztett törvényjavaslat Debrecen város közönségének – az ismerte-
          tett sajátos viszonyok folytán – a legeltetési jog elvétele kibírhatatlan csapást
          jelentene.











                                         102
   97   98   99   100   101   102   103   104   105   106   107