Page 118 - Debreceni Nagyerdő

tart a fejlődésénél, hogy a nap körbe tudja „járni”. Így is a megmaradó szegély
a folt szélén mindig eltörpül. Ezeket a sávokat árnyéktűrő elegyfákkal kellett
beültetni.
A foltok kialakításánál nagy gondot fordítottunk arra, hogy a még életképes
öreg tölgyek a vágástéren mindig megmaradjanak. Ezek az öreg hagyásfák
mindig megnyugtatták a lelkivilágunkat, sőt az idős fák jelenlétéért küzdő
természetvédőket is.
Sajnos ezek a biológiai lét felső határán is túl vegetáló matuzsálemek nem
sokáig éltek. Szabadra kerülvén több vizet párologtattak el. A törzsek kérge
héjaszás következtében megrepedezett, majd levált. a kiszáradás után kiter-
melt fák koronája alatt a lékbe ültetett vagy vetett kocsányostölgy – az árnyék
és gyökérhatás következtében – kipusztult. Az öreg kitermelt fa koronájának
vetületét ellepték a gyomok. A teljes gyomborítást a nagy csalán (Urtica dioi-
ca) uralta. A gyomborítás ellenére a tölgy árnytűrő elegy fafajai közül meg-
jelentek a mezei juhar (Acer campestre) és kisebb darabszámban a mezei
szil (Ulmus Campestre) elegyfafajok újulatai, de hiányoztak az anyafák alatt
a várt tölgymagoncok. Nem hiányzott viszont az adventív fafajok teljes „re-
pertoárja”. Ezek között az akác vitte a prímet, de jelen volt a zöld juhar, a kései
meggy, bálványfa is.
Évek során ezek a jövevény fafajok természetesen eltávolításra kerültek,
szükség esetén erős tölgycsemetepótlással az elegyfafajok magoncai és sarjai
segítettek abban, hogy a tölggyel felújított parcellák beálljanak.
Az öreg tölgyesek felújítása a Nagyerdő Bizottság megszűnésével – társa-
dalmi ellenőrzés nélkül – folytatódott tovább.

A természetközeli teljes borítású állományok létrehozásának az átalakult
termőhelyi viszonyok (vízlecsapolás, vízkivételi mélyfúrású kutak létesítése,
aszályos időjárás) ma már gátat szabnak.
A természetes újulat feltételei rég megszűntek, az is köztudott, hogy a tölgy
nem is gyakran és nem is bőségesen terem makkot.

A nemzetközi szakirodalom negatív véleménye ellenére a Nagyerdőben
már a XX. század végén megkezdődtek a Nagyerdő Bizottság ösztönzésére
különböző felújítási kísérletek.
A megoldás keresés az ezredforduló előtti foltok kiszáradása révén keletke-
zett tisztásokon folyt. Ennek sikerességét értékelte Pappné Gábor Edit Sopro-
ni EFE környezetvédelmi és tájrendezési szakmérnöki diplomatervében és
további folytatását javasolta.
Az ökológiai tényezők Nagyerdőben való megváltozása a XX.
században az erdőművelés erdőfelújítási módszereinek állandó változtatását
igényelte. A fő kérdés, a már bevezetésben is ismertetett probléma
megoldását célozta.

118