Page 42 - Debreceni Erdős könyv

Az a híd, amely olcsóbb és Debrecen különleges látványosságai közé tartoztak a
átmenetinek vélt megoldás- talyigások, akik a városon belüli fuvarozást, teherszállítást
ként épült és legalább két év- végezték. Létjogosultságukat a debreceni sárnak köszön-
századon át szolgálta a város hették. A hétköznapokban s persze aztán vásárok idején
népét, amely különlegessé- nélkülözhetetlenek voltak, hiszen könnyű fogataik, hatal-
gével összenőtt a város fő- mas kerekeikkel „könnyebben” megbirkóztak a mély sárral
utcájával és így a várossal is, vagy homokkal. Egyes helyeken a kerekek a csatornákról
betöltötte küldetését. Már elhordták az azt védelmező talajt.
nem tudta segíteni a közle-
kedést, a csatorna építésé- 1845-ben Detrich Miklós királyi biztos próbálta menteni a
nek pedig akadályává vált. A készülő csatorna kialakult helyzetet, ám a szabadságharc közbeszólt.
Sorsa megpecsételődött. metszeti rajza Aztán új szereplők érkeztek, új elképzelésekkel.

Komlóssy Dániel szenátort bízták meg a bontás irányítá- A város új – a debreceni körülményekben tájékozatlan –
sával, amit 1824 nyarán a Fehér ló szállónál kezdtek el és polgármestere vakmerő kísérletezésbe, vállalkozásba
Hatvan utcánál fejeztek be. A felszedett gerendák és kezdett. Útépítési anyagként újra megtalálta a városi
pallók más utcákban gyalogjárdává váltak vagy városi erdők fáját! A kérgüktől megfosztott, hat coll (15-16 cm)
árkok, kutak, hidak, kapuk, ajtók javításakor hasznosul- magas tölgytőkéket mindenféle előkészítés nélkül út-
tak. burkolásra rakatta le.
Az egész városra kiterjedő csatornázás Bek Pál halála A látszólagos eredményektől megtáltosodva a vasúti
(1827) miatt nem hogy lassan haladt, hanem egyszerűen indóháztól a Nagytemplomig a Piac és a leágazó utcák
megfeneklett. A földalatti csatornák és a felszíni víz- tölgytőke burkolatot kaptak. A tőkék azonban 4-5 hónap
gyűjtők összekötése elmaradt. Újra kialakultak a tavak és elteltével korhadni kezdtek és néhány éven belül meg-
a vendégmarasztaló tengernyi sarak. semmisültek. Azon kívül, hogy rendkívül költséges volt a
próbálkozás, a „divatolás” más tapasztalást is hozott. A
debreceni erdőkből az erre alkalmas fák erősen meg-
fogyatkoztak…

A város a hibákat végre belátta, a széles utcáinak bur-
kolását 1863-ban már tartósabb anyaggal kezdte meg.
Megjelent a tölgy helyett a kockakő, ami nemcsak az út
burkolásának problémáját oldotta meg, hanem ez ügyben
az erdőkre nehezedő elvárások terheit is „átvállalta”.

Debreceni talyigás