Page 38 - Debreceni Erdős könyv
P. 38

Tűzvész Debrecenben

                        Hogyan lehetett itt élni? Hogyan lehetett itt megmaradni?      Amit  a  tűzvész  évszázadokon  keresztül  maga  után  ha-
                        Nehezen.  A  lakosság  számának  növekedésével,  kény-         gyott, azt használta a cívis nép, mint alapot, arra újra és
                        szerűen csak a ház építéséhez szükséges területet próbál-      újra falakat rakott. Az erdő meg látszólag kimeríthetet-
                        ták feltölteni a hátasabb helyek földjével, máshonnan hor-     lenül  nyújtotta  az  építésre  alkalmas  faanyagot. Vesze-
                        dott törmelékkel.                                              delemről  veszedelemre  töltődtek  fel  az  utcák,  a  várost
                           Ahogy emelkedett a sárból, vályogból sűrűn egymás           behálózó járatok.
                        mellé  emelt  egyszerű,  földszintes  hajlékok  száma,  a
                        „vörös kakas” a náddal, zsindellyel, venyigével vagy szal-     Jelenleg ezért kerülnek elő 3-4 méteres mélységből tölgy-
                        mával  fedett  tetőket  egyre  többször  járta.  A  felcsapó   fa járdapallók. Az 1726-ban elkészült Kistemplom padlója
                        lángok  olykor  egész  városrészeket  elropogtattak.  Egy-     a Piac utca többszöri feltöltése miatt a mostani járdaszint
                        mást érték a tűzvészek, 1719-ben egy hónapon belül há-         alá került. Ezért a templomba nem belépünk, hanem a
                        romszor szenvedte meg Debrecen népe.                           lépcsőkön két métert ereszkedve leérünk.


                        Pedig voltak a várost óvó szabályok. A városkapu őrei sa-      Közben mi történt a várost borító és a mindennapi létet
                        játságosan  fogadták  a  dohányos  idegenek  üdvözlését,       megkeserítő vizekkel? Eleinte kanálisokba, árkokba ere-
                        először a nádfedelekre fordították a tekintetüket, majd        gették és tavakba gyűjtötték a fölös vizet, amit a várost
                        lapos  pillantást  vetettek  a  belépő  kezében  lévő  izzóan   ölelő sánc árkába igyekeztek ereszteni. Ez volt a sorsa a
                        füstölgő szivarkára vagy pipára, mert az a városban tilos      háztartásokból,  istállókból,  vágóházakból  és  az  iparos
                        volt.  Mindenki  sietve,  pironkodva  oltotta  el  parázsló    műhelyekből az utcákra kiterelt szennyes lének is. A szinte
                        dohányát. Ezzel szemben bent, a szalonnaszagú telepü-          lejtés nélküli felszínen rendre „ottfelejtkező” tócsák addig
                        lésen, a megszúrt disznót a havas utcán is lehetett szal-      pangtak,  bűzöltek,  míg  egy-egy égi  áldás  nemcsak  fel-
                        mával perzselni, csak közben tilalmas volt dohányozni…         hígította, hanem  egybemosta azokat.

                      36
   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43