Page 39 - Debreceni Erdős könyv

A szagok ugyan elviselhetőbbé, azonban az utak szinte
járhatatlanná váltak. Nyáron a rettenetes porfelhő, télen a
fagyos göröngyök „zongorája” (ettől elől döglik a lova és
hátul széjjelhullik szekere) nehezítette a közlekedést. Az
egészségügyi és közlekedési nehézségekre csak földalatti
csatornahálózat és burkolt utak kiépítése nyújthattak
volna gyógyírt. Ahogy a városfal építésére, ennek a
hatalmas feladatnak a költségére sem futotta a kasszából.
Maradtak az olcsóbb és átmenetinek vélt megoldások.

A kő építőanyagot nélkülöző város elöljárósága a Deb-
recen saját erdeiből könnyen megszerezhető tölgyfával
gondoskodott az árkok, kanálisok tisztításáról és védel-
méről, emberi és fogatos átkeléshez egyszerű gerenda-
hidak építéséről és fenntartásáról. A saját erdőknek
köszönhető, hogy a tölgyfa hosszú évtizedekre ennek az Debrecen leghosszabb és legszélesebb utcája szinte csak
ügynek a főszereplőjévé válhatott. A városi ácsok és mol- nyáron volt járható. Tavasszal és ősszel az esőtől duzzasz-
nárok pallóburkolással látták el („mejjékelték, megjár- tott habarék fekete sártengerként nyaldosta a Piac utcai
molták”) a beomló falú árkokat. A széles utakat a gyalogo- házak lábait. Nagyobb kihívás volt azon átkelni, mint a
soknak rövid keresztgerendákra helyezett hosszirányú zajló Tiszán. Csak azok vállalták, akiknek a fuvarozás adta
pallók fektetésével tették járhatóvá és azt a meggondo- a kenyeret vagy akiket az elodázhatatlan feladat szorított
latlan fogatosoktól, lótáncoltató tisztektől beásott fa- meg. Bizony sokszor előfordult, hogy a sártenger szélére
rönkök (fabakterek) védték. vonszolt, gőzölgő, kimerült lovak értetlenül meredtek
„gyíázó” hajtóikra. Gyalogosok csak vastagtalpú sárcipők-
Ami másutt kőből, téglából rakott járda, az Debrecenben ben vagy csizmába tűrt nadrágban vállalkoztak rá. A Szent
a palló volt. Sáros időben síkosabb, csúszósabb dolgot Anna utcán egy őszi napon a teherszállító szekér úgy bele-
nehéz lett volna találni, ez volt a „virtusnak az ő ösvénye”. ragadt a szügyig érő sárba, hogy hat ökör sem tudta volna
Mondták is, hogy legtöbbet ér a palló száraz időben, mert onnan kihúzni.
akkor mellette is nyugodtan el lehet sétálni.

A széles utcákon a szekerek járásában a mélyebb kottya-
nókba vastagon szalmát vagy erdei rőzsét, gallyat terí-
tettek, arra pedig homokot hordtak, ezt a javítási módot
hívták „fasinázás”-nak. Addig működött, amíg a tömedék
apróra nem morzsolódott és a sár azt el nem nyelte. Az
utak, hidak javítására az elöljáróság Apafáról, Gútról
hordatta a tölgyfát.

37