Page 44 - Debreceni Erdős könyv
P. 44

Tüzeskedő nímetek





                        1791-ben  alig  két  hónap  alatt  nyolc  tűzesetet  kellett  a
                        lakosságnak  átvészelnie.  Nem  minden  alap  nélkül  fel-
                        tételezték  a  cívisek,  hogy  az  események  kitörésében  a
                        városban  állomásozó  vasas  német  (nímet)  katonáknak
                        „sok vaj volt a fülük mögött”.
                           Az augusztus 24-i tűzeset csendesedését követően egy
                        német  katonát  láttak  a  tűz  keletkezésének  környékén.
                        Azonnal nyakon csípték, s ki hol és mivel tudta ütni, verni,
                        jól  helybenhagyták.  De  nem  csak  őt,  hanem  minden
                        német katonát, akit el tudtak kapni. A visszavágás sem
                        maradt el. Az ellenséges viselkedésű fegyveres katonák
                        kettesével-hármasával masíroztak az utcákon, a cívisekbe
                        belekötöttek. Ahol gyúlékony anyagot találtak, oda pa-
                        pírdarabokat gyűrtek.


                        Augusztus 29-én kigyulladt a Morgó csapszék és még hat
                        telken  leégett  minden  épület. Az  indulatok  a  tetőfokra
                        hágtak. Attól lehetett tartatni, hogy a lakosság a bekvár-
                        télyozott  német  katonákat  dorongokkal  agyonveri.  A        Zoltai Lajos rajza
                        város elöljárósága követeket szalajtott Nagykállóba, hogy       A gabonát elásták, a ház ajtaját, ablakait kővel berakták és
                        a főispán adjon parancsot a katonaság kivonására.              betapasztották. A mesteremberek is hasonlóan cseleked-
                          Valamit  megérezhettek  a  németek,  mert  mire  a  kö-      tek, a szerszámaikat a tűz pusztítása elől a földbe elásták.
                        vetek  visszaérkeztek,  már  csak  hűlt  helyüket  találták.   Az itt maradt német katonáknak, sőt a német sótisztnek
                        Elmasíroztak Nagyváradra, a sóház és a hadikassza védel-       és a harmincadvámosnak sem adtak a cívisek élelmet. Azt
                        mére mindössze 14 katonát hagytak hátra.                       mondták a mészárosok inkább a kutyának dobják a húst,
                                                                                       minthogy a németeknek adják.
                        A  tűzestek  azonban  továbbra  is  követték  egymást.  A
                        gyanú ismét az itt maradt katonákra terelődött. Ahová          A  helytartótanács  a  katonai  gyújtogatás  gyanújának
                        német katona betette a lábát, ott azonnal locsolni kezdték     ügyét kivizsgáltatta és minden tiltakozás ellenére a várost
                        a tetőt, vagy egyszerűen lebontották, hogy ne adhasson a       elmarasztalta. Meg kellett fizetni a megvert katonáknak a
                        tűznek tápot.                                                  fájdalom és egyéb díjait.
                          A lakosság úgy védekezett, ahogy tudott. Aki tehette,           A tűzesemények, a katonák ellenséges viselkedése és
                        cselédjeivel  együtt  a  városon  kívüli  kertjébe  költözött,   az igazságtalan ítélet nem hozta közelebb a németeket a
                        hátrahagyva csapot-papot.                                      lakosság szívéhez…
   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49