Page 43 - Debreceni Erdős könyv

Debreceni tűzvészek

1656-ban a tűzvész Debrecen városának csaknem negyed
részét hamvasztotta el. Április első vasárnapján a pré-
dikáció ideje alatt gyulladt ki a Kossuth és Burgundia utca
sarkán álló ház. A lakosság kétségbeesetten vette fel a
küzdelmet a lángokkal, de azok mégis 313 házat ropog-
tattak el.
Kiderült, hogy Berecz Márton fogadott fel három
nőszemélyt a gyűlölt szomszédja házának felgyújtására.
Azzal nem számolt, hogy a lángok martaléka lett saját
háza is, minden vagyonával együtt.
Erélyesebb vallatási módszerek bevetésével a vádlot-
tak ész nélkül bevallottak mindent. Az utcákon az elkö-
vetőket szekérre kötözve végighurcolták. Tüzes fogóval
szörnyen megkínozták őket. A három nőt máglyára Csokonai háza Debrecenben
vetették, míg Berecz Mártont nyársra húzva elégették.
Mindezt a lakosság szeme láttára, hogy mindenki okuljon
belőle. Csokonai a nagy tűzről

1802. június 11-én az addigi legnagyobb katasztrófában
leégett a város északnyugati része a Szent András temp-
lommal, mintegy 1500 ház pusztult el. Köztük a Csokonai
Vitéz Mihály háza is, aki talán a legérzékletesebb leírással
emlékezett meg minderről Széchenyi Ferencnek írt leve-
lében:
„Most az üszög és a hamu között fekszik az az együgyű,
de nekem tág és gazdag hajlék, amelybe kívántam a világ
lármája elől magamat nemzetem s múzsáim szolgálatjára
elvonni, pusztává lett az a kis ország, melyben én király vol-
tam magam előtt. Éppen a rózsák nyíltak, amikor kertecs-
kémen a lobogó lángok keresztülrohantak, szívfacsarodva
kellett szemlélnem, mikor Tuskulánumom, hol legérzéke-
nyebb gondolataim teremtődtek, a láng között ropogott,
mikor a rózsalugas tövig égett s az a fülemile, mely e kis zöld
Csokonai szálásnak minden éjjel concertet adott, őrjöngve repült el a
Vitéz Mhály barátságosabb erdei vidékre."