Page 60 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

a levet lehetett használni ciberének. Használat előtt felmelegítették, kenyeret aprí­
tottak bele és itták. Hidegen üdítő italként is fogyasztották, de étel savanyítására is
használták.
Újtikoson babérlevéllel ízesítették. Debrecenben forrás előtt kb. tojás nagyságú
házi kovászt is tettek a lébe. Álmosdon az erjesztéshez kenyérbelet is alkalmaztak.
Fülöpön erjedéskor kevés sót és meggyfagallyat tettek a folyadékhoz.

KORPACIBERE-LEVESEK
Újtikoson a főtt tészta levét korpaciberével savanyították, majd behabarták,
sózták, babérlevéllel ízesítették. Ez itt böjti étel volt.
Almosdon rizskását főztek a ciberébe s behabarták. A jobbmódúak a tejfeles
habarásba tojást is ütöttek, s tálaláskor kevés reszelt tormát is tettek hozzá. Úgy
tartják, hogy beteg gyomornak nagyon jó. Neve itt korpacibere.
Debrecenben a korpaciberébe a jobbmódúak tojást ütöttek, ráhabartak, de rán­
tással is sűrítették. Mások fél liter forrásban levő ciberéhez 1 kanál savanyú tejfelt,
egy tojás sárgáját, picike sót kevertek, s úgy ették, hogy bele kenyeret tördeltek.
Ecsedi István helymegjelölés nélkül közli, hogy tengerikásából is lehetett cibe­
rét csinálni, de ehhez erjesztéskor a kovászon kívül még kevés ecetet is kellett ad­
n i . 1 8 6

Borcibere, lőrecibere, seprőcibere
A borcibere lényegében vízzel hígított forralt bor, melyet borssal, cukorral íze­
sítettek s evéskor bele kenyeret aprítottak. Az Ermelléken, a bihari síkságon a bor­
termelők télen heteken át borciberét reggeliztek. Erősebb hígítással iskolás
gyerekeknek is adták. Általában gyengébb, rendes fogyasztásra kevésbé alkalmas,
esetleg már enyhén ecetesedő borból, lőréből, kanborból, némelyek vízzel hígított
seprőből készítették. Különösen a lőrecibere igen kellemes, üdítő hatású ital, s mini­
mális (1-2 fokos) szesztartalmánál fogva nem is ártalmas. Debrecenben különösen a
bakator szőlő törkőjéből készült lőreciberét kedvelték, mert ebben sok édes, aszú
szőlőszem is megmaradt, s ez a lőrének kellemes ízt adott. Derecskén a lőreciberét
karácsony este ették, kaláccsal. (Bár református faluról van szó, ez mégis a böjtre
utal!) Újabban a borciberét némelyek szegfűszeggel, fahéjjal ízesítették.

Répacibere
Csak a nagysárréti falvakból van adatunk a cukorrépából készült répaciberére.
A cukorrépát meghámozták, karikára szeletelték, fazékban vagy üstben megfőzték.
Ülepedés előtt a levét leszűrték és eltették. A lé valószínűleg kiforrott és megsava­
nyodott. Fogyasztás előtt felforralták, Hajdúszováton ecettel, Szerepen fahéjjal íze­
sítették, majd kenyeret aprítottak bele. Főként ősszel fogyasztották.
Ecsedi István említi, pontosabb helymegjelölés nélkül a savanyított cukor-,
vagy céklarépából készült répaciberét. Szerinte a répát összevágták, hordóba beta­
posták, ahol kb. egy hét alatt megsavanyodott. Levéből csinálták a répaciberét, me-