Page 58 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

csoportok, melyeken belül minőségi variációk egész sora jelenik meg. így ugyanaz az
ételféleség készülhet pl. hússal vagy hús nélkül, sósán vagy savanyítva. „Legtöbb le­
ves főzhető hígan, hosszú 1ère eresztve, vagy különböző anyagokkal, dúsító készítmé­
nyekkel jól besűrítve, öregesen." 1 8 4
Rendszerint a levesek tovább fejlődései a „vastag ételek". Ezek a leves mellett
rendszerint második fogás szerepet töltenek be, de gyakran magát a levest is helyet­
tesítik. Dyenkor „egytálétel "-ről beszélünk. A vastagétel nagyon sokszor valóban
egyszerű leves sűrítmény, de a készítés során sok minőségi változtatáson esik át.
A vastagételek sorából kiemeltük a húsokat, illetve a húsféle ételeket, mint a
kocsonya, vese, velő, szív, máj stb. De valójában csak a színhúsok, hajdúsági kifeje­
zéssel „parázs húsok" képeznek külön kategóriát, hiszen nagyon sok „vastagétel"
hússal együtt jelenik meg.
Érdemes kiemelni a vastagételek sorából a főtt tésztákat is, hiszen ezek tájunk­
nak nagyon jellemző „gyomortöltő" ételei.
Feltétlenül külön kategóriába kell sorolni a sült tésztákat. Közöttük is első hely­
re kerül a kenyér, melyet minden ételek közt a legfontosabbnak tartottak. Azután
jönnek a kenyértésztából készült különböző sütemények, majd a kalácsfélék, a ke-
lesztés nélküli lepények, rétesek, bélesek, megöntött tészták, zsírbansültek, vízenkelt,
rakott tészták, kukoricalisztből sült ételek, végül az újabb, de tájunkon már száz­
évesnél régibb cukros, szalakális sütemények. Úgy tűnik, a levesek mellett a tészta­
félék mutatnak legnagyobb változatosságot. Egyben ezeken mérhető legjobban az
elmúlt száz esztendő ízlésváltozásának folyamata.
A*nikor a főtt és a sült ételekről már kellő áttekintéssel rendelkezünk, megkísé­
f
reljük áttekinteni megyénk táplálkozási szokásainak rendjét és annak fejlődését, i ­
gyelemmel a házköznapok és ünnepek, a fontosabb társadalmi rétegek táplálkozási
szokásaira.