Page 162 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Úgy tűnik, régebben általánosabb lehetett a kétszeri étkezés, de a XX. század­
ban már csak a szegényebbek, azok közül is inkább a XIX. században született kor­
osztály egyes tagjai tartották ezt a hagyományt. 3 5 8 / a Tiszacsegén már az 1970-es
években úgy tudták, hogy csak a nagyon szegények ettek kétszer. Kismarjában tu­
dunk olyan gazda családról, ahol az öreg gazda télen mindig kétszer evett, de a csa­
lád többi tagja háromszor. Az öregek itt még azt tartották, hogy télen egészségesebb
a kétszeri evés.
Kétszeri étkezésnél a reggeli rendszerint valamilyen meleg folyadékkal kezdő­
dött, mint ciberék, melegbor, a jobb módúaknái tej, tejeskávé, újabban tea. Azután
jött a „harapnivaló", ami legrosszabb esetben kenyér pucéron, de igen gyakori a zsí­
ros pirítós, jobb módúaknái sült szalonna, sült kolbász, sült oldalas. Debrecen kör­
nyékén a tanyán lakók gyakran főztek reggelire is tísztalevest, vagy valamilyen
kásás, krumplis, tésztás vastagételt. Gyakran a több napra előre megfőzött levesma­
radékból ettek (pl. paszulyleves).
Az idény fő étkezése az ebéd. Ez vagy dúsabban kombinált egytálétel, vagy
újabban két fogásból áll. Ebben az esetben igyekeztek takarékosan főzni. Kevés zsí-
rozóval készült pergelt levesek, savanyú levelek váltották egymást. Csak a módosab­
bak ettek rántott, habart leveseket. A második fogás kásaféle, krumpli, főtt tészták,
természetesen legtöbbször hús nélkül. Természetesen, minden ételhez kenyeret ettek.
Disznótorok után egy ideig némileg gazdagodott az étrend, reggelire tepertővel,
ebédre hurkamaradékkal, gömböccel, s más aprólékkal.
Vitatott és vitatható, hogy volt-e valamiféle kialakult heti é t r e n d ? 3 5 9 Vidékün­
kön Ecsedi István, Szalacsi Rácz Mária, Márton Béla és mások kutatásai, a Déri
Múzeumba beérkezett többször idézett pályamunkák és saját megfigyeléseink alap­
ján több száz heti étrendet tanulmányozhattunk, de azokban az említett pénteki
böjtre utaló célzásokon kívül állandó tendenciát nem nagyon lehet megállapítani. Te­
hát még az úgynevezett „húsos napok", „tésztás napok" rendje se következetes, 36 0
bár egy-egy gazdasszonynak kialakul egy bizonyos étel repertoárja, s ezen belül va­
lamiféle szabályosnak tűnő ritmus. Ez a repertoár általában nem túlságosan bő, de
arra törekedtek, hogy egyfajta étel ne ismétlődjön túlságosan gyakran. Ezt azonban
hol a szükség, hol egy-egy dömping mindig befolyásolta. (Pl. a pásztorok ünnepeken
nagy mennyiségű kalácsot kaptak. Ilyenkor heteken át szinte kalácson éltek stb.) Né­
mely egyszerűbb asszonynak a fantáziaszegénysége is lecsökkentette a variációkat.
A heti étrend alakulását külső tényezők is befolyásolták. Pl. kenyérsütéskor a
befűtött kemencét igyekeztek kihasználni tésztasütésre, kemencés ételek készítésére.
k
Őrlés után az új liszt, olajütés után a friss olaj csábította a gazdasszonyt, hogy i ­
próbálja azt. Esti társas összejövetel, névnap, vendégvárás, mind befolyásolták az ét­
kezések megszokott ritmusát, ilyen alkalmakra ugyanis mindig valami speciális
ételféleség is készült. Pl. a kemencében krumplit sütöttek, tengerit főztek stb., amiből
a családnak is jutott.
A háromszori étkezés rendje úgy alakult, hogy valamivel korábban, 8 óra körül
volt a reggeli (fröstök), 12 órakor az ebéd és este 5-6 óra között a vacsora. Ami az
ételeket illeti, a reggeli és az ebéd nem nagyon változott, míg a vacsora a déli ma­
radékból telt ki. Téli estéken a vacsorát gyakran kiegészítette, szegényeknél egyene-