Page 159 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A TÁPLÁLKOZÁS RENDJE

„A táplálkozás sohasem ételek rendezetlen sorából áll, hanem étkezésekből,
amelyek köré az egyes ételeket szervezik." 35 6 A népi kultúra a táplálkozást éppen
úgy rendszerbe fogta, mint az ember egyéb ösztöntevékenységét. Az anyagi lehető­
ségek határain belül a szokásrendszer szabályozta, hogy mikor, mit, mennyit és ho­
gyan lehetett fogyasztani. Tudjuk, hogy ez a négy kritérium különbözőképpen
mutatkozott az úgynevezett hétköznapi-, az ünnepi-, és a bizonyos alkalmakhoz kö­
tődő étrendekben.
Meghatározó volt az is, hogy milyen munkát végeztek? A nagy fizikai megter­
helést jelentő munkák alkalmával az étkezést rendszerint pálinkával kezdték és álta­
lában kalóriadúsabb ételeket fogyasztottak. Ilyenkor a mennyiséget se nagyon
korlátozták. Ezzel szemben pihenő időben mind a mennyiséget, mind a minőséget
igyekeztek redukálni.
Az étrend rendszerint összefügött a nappalok hosszúságával is. A hosszú nyári
napokon többször, és többet ettek, rövid téli napokon kevesebbszer és kevesebbet.
Az évszakok étkezési rendje közismerten öszefügg a rendelkezésre álló élelmi­
szerek milyenségével és mennyiségével is. Télen voltak a disznótorok. Ilyenkor még
abban az esetben is több zsíros, húsos ételt ettek, ha igyekeztek takarékoskodni ez­
zel, hiszen a disznóölések sok zsíros melléktermékét frissen kellett elfogyasztani.
Nyáron ezzel szemben a zöld növényi tápanyagok álltak rendelkezésre. Közismert,
hogy a régi világban nyár elején már fogytán volt a gabona, a hús, a bor, s ilyenkor
fokozottabb takarékosságot követelt a szükség.
Az étkezési rend nagyban igazodott az egyes munkák helyéhez, jellegéhez. A
mezőre járó ember nyári étrendje pl. függött attól, hogy reggel mikor indult el ha­
zulról, vagyis tudott-e még otthon reggelizni, vagy már a reggelit is a „tarisznyában"
vitte magával? Délben kint volt-e a mezőn, vagy hazament ebédelni? Este hazatért-e
vacsorára, vagy kint hált a tanyán? Az is kérdés, hogy kint a helyszínen volt-e va­
lami stabil főző-, sütő alkalmatosság, pl. kemence, vagy csak szabadtűznél lehetett
ételt készíteni? Az is kérdés, hogy a kint dolgozóknak vittek-e hazulról főtt ételt,
vagy a maguk főztjén éltek?
A mezőn dolgozók étkezését az is befolyásolta, hogy milyen volt az időjárás.
Esőben, zimankós őszi időben pl. nem volt kedve az embernek szalonnát sütni, főzés­
sel bíbelődni. Más volt az utazó ember étrendje, mint az otthoniaké. Bizonyos mér-