Page 160 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

tékig az életkor is meghatározó lehetett. A csecsemő étrendjét nem számítva is az is­
koláskorú gyerekek naponta többször ettek, mint a felnőttek, az idősebbek ritkábban
ettek, mint a fiatalok. Apróbb különbség még a nők és a férfiak étkezésében is meg­
figyelhető.
Mindezek sokféleképpen módosíthatták a mit, mennyit, és hogyan kategóriákat,
vagyis az étkezés rendjét. De ezek a kategóriák térben és időben is változhattak. Er­
re az egyes ételek leírásánál is többször utaltunk. A városok, mezővárosok módosabb
parasztpolgárai, de a faluk nagygazda népe is hamarabb tért rá az újításokra, ha­
gyott el régies ételeket, mint a volt zsellérfaluk szegény népe, vagy a szabadban
kosztoló pásztorok, tanyasiak. Bizonyos mértékben konzervatívabb volt a nemzetisé­
giek, különösen a románok s a balmazújvárosi németek táplálkozási rendje. Egyálta­
lán nem illeszkedett a parasztság táplálkozási rendjéhez a cigányság, akiknek
táplálkozási szokásaikról nagyon keveset tudunk.
Ha ezeken felül még figyelembe vesszük, hogy településeink külön-külön is bo­
nyolult társadalmi képletek, ahol a volt közép- és kisnemesek, a XVIII. század vége
óta mind számottevőbb polgári elemek kölcsönösen hatottak egymásra, akkor meg­
értjük, hogy mindenfajta statikus térkép torz képet mutatna az étkezési szokásokról.
Pedig az elmondottakon túl még figyelembe kell venni a hétköznapitól eltérő ünnepi
és alkalmi táplálkozási szokásokat is. Ebben az esetben számolni kell azzal, hogy bi­
zonyos ünnepi szokások konzerválják az étkezési szokásokat, vagy egyes ételeket.
Sokszor azonban éppen ezek az alkalmak adnak okot az újítások bevezetésére, mint
azt a lakodalmi torták esetében láttuk.
A mi tájunkra is jellemző az az országos megfigyelés, hogy míg a parasztember
hétköznapi étkezéseit a legnagyobbfokú takarékosság jellemzi, ugyanakkor bizonyos
ünnepi étrendek szinte pazarlóan dúskálnak, mértéken felül tobzódnak a drága éte­
lekben.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az időnként beköszöntő szükségállapotokat
sem. Az időnként jelentkező aszályok, gazdasági válságok nemcsak a létminimum alá
süllyedő nyomorultak étrendjét változtatják meg, de a módosabbak táplálékait is be­
folyásolják. Ilyenkor felbukkannak olyan szükségeledelek, melyeket máskor nem en­
nének meg, mint pl. az 1864-es nagy aszály idején a tölgyfakéregből sütött kenyér.
Az 1930-as évek elején még nagyobb gazdák is gyakran máléval sütötték a kenye­
r ü k e t . 3 5 7
Vidékünkön is számolni kell a vallások befolyásoló hatásával, mely elsősorban a
böjtös ételek különbözőségében és bizonyos kultikus ételekben mutatkozik, de eze­
ken keresztül befolyásolja a zsírozok igényét, s a nagyobb ünnepek étrendjét i s . 3 5 8
A böjtöt legszigorúbban a görög katolikusok és görögkeleti vallásúak tartják, akik
évente közel száz böjtös napot tartanak számon, amikor disznózsírt nem esznek.
Legkevésbé a reformátusok, akik lényegében csak nagypénteken őrizkednek a zsíros
ételektől.
A kép tehát, melyet megyénk táplálkozási rendjéről adhatunk, mindenképpen
csak vázlatos lehet, hiszen a különböző előírások rítusok még egy faluközösségen be­
lül is igen különbözőek, még ha nem vesszük figyelembe az olyan csoportokat, akik