Page 153 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

288

A debreceni mézeskaláes.
Századok óta a magyar Alföldön, különösen a Tiszántúlon
acélos búza termett. Virágos legelőin, tarlóin pompás mézet
gyűjtöttek a méhek. A debreceni vásároknak előkelő, fontos
portékája volt a méz, sőt Debrecen város tanácsa, mint közszük-
ségleti cikket századok folyamán többízben maximálta az árát.
A gazdasszony, akinek méze és jó búzalisztje volt, szín-
mézet olvasztott, kihagyta hűlni és liszttel összekeverte, jó

Fig. 60. ábra.
Debreceni mézeskalácsformák, fent a kiverők^; a Déri múzeumban.
Gravierte Lebzeltenformen im Déri Museum.

keményre meggyúrta, elszaggatta, megsütötte szép pirosra
s elnevezte mézeskalácsnak, mert hiszen a régi magyar nyelv-
járásban minden sülttészta, kalács vagy pogácsa volt. A debre-
ceni népi nyelvben a mézeskalácsot csak mízes (mézes)-nek,.
a mézeskalácsosokat pedig mízesek (mézesek)-nek nevezik.
t
Egves asszonyok nagyobb ügyességre ettek szert a kavarásban,
gyúrásban, alakításban, sütésben és sütöttek mások részére is,
pénzért eladták. így lett a mézeskalács sütésből szabad házi-