Page 151 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

286

ott ült a kemence szájában, a lángoló tűzzel szemben. Pompás
szeme van, szedi-fűzi a pereceket az azsagnyélre és mikor
50—60 darab van rajta, leereszti a tálba. Ha a tál megtelt,
átnyújtja a nyújtó asszonynak, az meg a kovászszárítóba
ereszti hűlni. Finom a kissé meghűlt vajasperec.
Most jönnek a kislányok és százai]ák. A fűzőtűt kezébe
veszi, lyukas végébe madzagot köt. Tízével szedi a tűre és ereszti
a madzagra, míg 100 drb nem lesz. Itt megköti s elvágja a
madzagot. Még százával tiszta fehér zsákba rakják, kétfelé
veszik a zsák tartalmát és a vállukon viszik a piacra.

Fig. 58. ábra.
78 éves öreg perecsütő a parányi vajasperecet tepsibe rakja és úgy
teszi a kemencébe sülni.
Ein 78 jähriger alter Brezelbäcker legt die kleinen Brezel auf die Pfanne
und schiebI sie in den Backofen.
Ma a finom vajas száza 1-20 P
A parasztperec —-80 P
A főttperec — 6 0 P
Zsirosperec darabja . . . . . . — 1 0 P
Ősidők óta főttperecet is csinálnak. Ez szebb, de drágább.
A kemence szájában háromlábú vaslábon lábas ül, benne sósvíz
forr. A sütőasszony, mielőtt a nyers perecet a kemencébe tenné,
a forróvízbe hányja és jó tűznél főzi. Mikor megfő, galuska-
szűrővel kiszedi. A főttperecet a lapátra rakja, betolja a kemen-
cébe és ráfordítja a forró pléhre. Ez mielébb megsül és olyan fényes,