Page 70 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 70

Hurkaleves
               Több  változatban  ismert.
                1. Egyik  változat  szerint  a  kukólevesnél  leírt  keveréket  nem  kukóba,  hanem vé­
           konybélbe  töltötték,  s  ezt  főzték  bele  a  tejjel,  tejfellel  gazdagított  savanyú  zöldség­
           levesbe  (Kismarja,  Gáborján,  Püspökladány,  Hajdúhadház).
               2.  Disznóöléskor  a  hurka  abálólevének  az  alját  az  üstből  kisebb  edénybe  öntöt­
           ték  a  benne  összegyűlt  hurkamorzslékkal  együtt,  majd  ebben  a  zsíros  lében  laska-,
           vagy  reszelt  tésztát  főztek,  ecettel  megsavanyították,  esetleg habarták  (Balmazújvá­
           ros).  2 0 3


                Tüdöleves
               A  kukólevesnél  leírt  tüdőskása  keveréket  nem  töltötték  hurkába,  hanem  egysze­
           rűen  a  fövő  lébe  rakták  és  megfőzték,  majd  ecettel  savanyították.

                Gömböcleves
               Disznótor  után  egy-két  hónappal  a  felfüstölt  gömböcöt  megmosták,  sózott,  re­
           szelt  tormával  ízesített  vízben  megfőzték.  Ha  megfőtt,  a  gömböcöt  a  léből  kivették,
           s  a  levet  külön  elkészítették.  A  gömböcöt  annyi darabra  vágták,  ahány  tagú  a  család
           volt.  Ezután  visszatették  a  lébe,  s  mindenki úgy szedett  belőle,  hogy  egy-egy  darab
           gömböchús  jusson  a  tányérjába.  A  lé  elkészítése,  ízesítése  helységenként  változott,
           bár  az  étel  íz-karakterét  mindenütt  a  torma  adta  meg.  Volt,  ahol  csak  habarták  és
            ecettel  savanyították  (Hajdúnánás,  Nagykereki,  Kismarja,  Hencida).  Sok  helyen  a
           gömböccel  együtt  a  lébe  a  szívet,  nyelvet  is  belefőzték  (a  Hajdúságon  kívül  Konyár,
            Biharnagybajom),  Hajdúböszörményben,  Püspökladányban,  Hajdúszováton  a  habará­
            son  kívül  rántották  is.  Hajdúnánáson  a  savanyítás  céljából  savanyított  ugorkát  re­
            szeltek  a  lébe.  ízesítésre  sok  helyen  használtak  babérlevelet,  cukrot  (Hajdúszovát,
            Balmazújváros).  Almosdon  szokásban  volt,  hogy  amikor  a  megfőtt  gömböcöt  a  léből
            kivették,  sütőben  átsütötték,  s  azután  tették  vissza  a  levesbe.

                Tormaleves
                A  tormával  ízesített  lében  füstölt  húst  főztek,  azután  sózták,  fűszerezték,  habar­
            ták  (Hencida, Hajdúhadház).  Balmazújvároson  a németek  hasonló módon  főzték  meg
            a  krumpligömböcöt  i s .  2 0 4  Álmosdon  a  reszelt  tormát  rántásba  forgatták,  majd  hús­
            lével  engedték  fel, tejföllel  habarták,  sóval,  ecettel,  cukorral  ízesítették.

                Tojásleves
                A  hagymával,  paprikával  készített  rántást  forró  vízzel  felengedték.  Mikor  főtt,
            a  nyers,  feltört  tojást  egészben  beleütötték,  s  úgy kavarták,  hogy  a  tojás  később  se
            menjen  szét.  Ezt  tejjel,  tejfellel  kiegészítették  és  ecettel  savanyították.  (Általánosan
            ismert.) Almosdon  az  ecetet már előre  beleöntötték  a  vízbe,  mert  így a  tojás  jobban
            együtt  maradt.  Itt  buggyantott  tojás  a  neve.  Újszentmargitán  a  rántásba  kevés kö­
            ménymagot  is  pirítottak.  Nagykerekiben  borssal,  Kismarjában  babérlevéllel,  Balma­
            zújvároson  cukorral  ízesítették.
   65   66   67   68   69   70   71   72   73   74   75