Page 37 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

1868 után a pálinkafőző üstöket összeszedték, de a parasztok még ezután is ér­
tettek a pálinkafőzéshez, s engedéllyel vagy anélkül igen sokan főztek pálinkát. Lé­
nyeges szabály, hogy a cefrét legalább kétszer lepárolták, s mindkét alkalommal az
első egy-két deciliter ún. rézelejit külön töltötték, mert ez mérgező faszeszt tartal­
maz. A pálinkát nem fokolták, hanem tapasztalati alapon állapították meg az erejét
(kis üvegben megrázták, s figyelték, hogy a tetején keletkezett légbuborékok milyen
gyorsan tűnnek el).
A pálinkát egyesek fűszerezték, pl. zöld dióval, erős paprikával. Utóbbit kuruc
pálinkának hívták, s azt tartották, hogy gyógyítja a kolerát.
Lőre. Szőlőtermelő falukban a lőrét úgy csinálták, hogy taposás után a törköt
nem préselték ki, hanem még jó nedves állapotban hordóba rakták, majd vízzel fel­
töltötték. Egy-két hét múlva a lé kiforrt, s igen kevés alkoholtartalmú, kellemes, sa­
vanykás üdítőitalt nyertek. Ez a lőre, melyet víz helyett is ihattak, vagy lőreciberét
készítettek belőle.
Kanbor, vagy zacskóié. Ha szűkében voltak a bornak, akkor decemberben, vagy
k
januárban, amikor a bort lehúzták, a seprőt kis vászon zacskókba gyűjtötték és i­
sajtolták. Az így nyert gyenge minőségű italt nevezték kanbornak. Kellemetlen íze
miatt inkább csak forralt bornak, vagy ciberének használták.
Sör. A sörfőzésnek megyénkben nincs nagy hagyománya, de főleg a háborús
években sok faluban kísérleteztek vele. Az árpát kicsíráztatták, szárították, darálták,
majd komló hozzáadásával kifőzték. Lezárt üvegekben erjesztették. Az igen gyenge
minőségű italt inkább nyári üdítőként itták.
Ecet készítés. Az ecetkészítés legegyszerűbb módja, ha gyenge alkoholtartalmú
folyadékot langyos helyen tartanak, az egy idő után ecetes erjedésen megy át. XVTII.
századi urbáriumok szerint ebben az időben csaknem minden bihari faluban hasonló
módon készítettek almaecetet, körteecetet, amikor is az erdőben összegyűjtött vadal­
ma, vadkörte levét erjesztették ecetté. 1 1 5 Készítésmód ját egy 1829-ből származó le­
írásból ismerjük. 1 1 6 A gyümölcsöt fa vályúban össze kell törni s a zúzalékot fa
hordóban meleg helyen kb. 20 napig kell erjeszteni. Azután a masszát leszűrik és
kész az ecet.
Borecetet még a két világháború közt is sok helyen készítettek. Ehhez előbb
ecetágyat kellett csinálni, melyet aztán folyamatosan fel lehetett tölteni gyenge bor­
ral, ami kb. két hét alatt ecetté érett. Töbféle ecetágyat ismertek. A bihari részeken
szőlő törköly közé kukorica csutkákat helyeztek. Debrecenben bükkfa forgács, T i -
szacsegén egres, vagyis még éretlen szőlőbogyó alkotta az ecetágyat. Erre öntötték a
vízzel hígított bort, pálinkát, Debrecenben mézes vizet. Sok helyen tettek az ecetágy­
ba búzakorpát, hígított seprőt, fehér babot, lencsét, tehéntej savóját. Ha jól sikerült
az ecetágy, évekig használták, mely folyton „erősödött", vagyis szaporodott benne az
ecetsav. Ha valami nagyon savanyú, ma is mondják: „savanyú, mint az ecetágy". 1 1 7
Ha a borecet megromlott, állítólag meg lehetett javítani, ha mézzel összegyúrt
szárított savanyú kovászt kevertek bele. 11 8