Page 36 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 36

Sajtolás



              Az  olajtartalmú  magokból  az  olajat  az  úgynevezett  olajütökben  sajtolásal  pré­
           selték  k i .  1 0  Nyíradonyban,  Nyíracsádon  visszaemlékeznek  még a valóságos  éksajtó-
           rcL  Megyénk  más  tájain  már  a  múlt  század  vége  óta  csavaros, sőt  a XX.  században
           hidraulikus  olaisa itókát  alkalmaztak,  melyek  rendszerint  a  malmokban  működ-
           tek.  1 0 9
               Megyénk  református  falvaiban  az  olajnak  a  táplálkozásban  alig volt  jelentősége.
           Itt  az  olajat  világításra  használták.  A katolikusoknál  azonban  az olaj fontos  böjti  zsí­
           rozó. Az olajütőkben  a  szárított  napraforgót-,  tökmagot  előbb  hajalták.  Az így nyert
           mag  neve  Gáborjánban,  Konyáron  muszi,  igen  kedvelt  csemege.  Azután  a  magot
           összezúzták,  enyhén  megpörkölték,  majd  kisajtolták.  A  présben  visszamaradt  olaj­
          pogácsát,  vagy  disznópogácsát  főként  állatoknak  adták,  de  a gyerekeknek  is kedvelt
           csemegéje  volt.
               A  préselés  a  mustnyerésnek  is fontos  fázisa.


                      Erjesztéssel,  lepárlással  nyert  alapkészítmények



               Egyik  legősibb  erjesztett  ital  a  bor,  melyet  kis mértékben  étel  alapanyagként  is
           használnak.  Megyénk  egész  területén  elsősorban  a  szőlőből  készült  bort  ismerik.  A
           borkészítésben  elsősorban  a  bihari,  különösen  az  érmelléki  szőlőkultúra  a  meghatá­
           rozó. Az itteni  módszerek  terjedtek  el Debrecen  környékén  és a hajdúsági  szőlősker­
           tekben  i s ,  1 1 0  Sajnos,  az  Érmellék  kivételével  megyénk  területén  elég  gyenge
           minőségű  bor  termett,  de  a  rossz vizeket  ez  is szerencsésen  pótolta.
               A  bort  általában  természetes  állapotában  fogyasztották.  Az  érmelléki  falukban
           sokan  készítettek  ürmös  bort,  amikor  bizonyos  piros borokba  a fehérüröm  megszárí­
           tott  szárát  áztatták.  1 1 1  Reggelire  sok  helyen  ittak vízzel  hígított forralt  bort,  melyet
           cukorral,  borssal,  szekfűszeggel  fűszereztek.  Ha  ez  kihűlt,  édesbor  a  neve,  melyet fő­
           ként  az  asszonyok  kedveltek.
               A  bor  a  vendéglátás  szinte  elengedhetetlen  kelléke  volt.  Bortermelő  gazda  por­
           táját  nem  hagyhatta  el vendég  anélkül,  hogy meg ne kínálták  volna egy pohár borral.
           Az  érmelléki  falukban  még az  utcai  járókelőket  is behívták,  ha  az  a gazdát  megszó­
           lította.
               A  szeszmonopólium  bevezetése  előtt  megyénk  minden  területén  főztek  pálinkát
           is.  1 1  Igen  sokan  eladásra  is  főztek,  bár  ezt  már korábbi  helyhatósági  rendeletek  is
           korlátozták.  1 1 3  Pálinkát  főztek  a  szőlő  törkölyéből,  a  hordó  alján  összegyűlt  seprő­
           ből, romlott borból  és mindenféle  gyümölcs  cefréjéből.  Búzából,  rozsból,  kukoricából,
           burgonyából,  répából  csak  a  XX. században  létesített  szeszfőzdékben  állítottak  elő
           alkoholt.
   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41