Page 145 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 145

Darázsfészek
           35 dkg lisztből  3  tojás  sárgájával  gyenge tésztát  gyúrtak.  Tejben  futtatott  2 dkg
       élesztővel  kelesztették,  majd  kisujjnyi  vékonyan  elnyújtották,  s  15 dkg vaníliás,  cuk­
       rozott  vajjal  lekenték.  Ezután  felgöngyölítették  tekercsbe, majd  5  cm-es  korongocs-
       kákra  szétdarabolták.  A  korongocskákat  végeikkel  felfele  lazán  egymás  mellé  tepsibe
       rakták. Kb. fél óráig  keltették,  majd  sütőbe  tették.  Fél süléskor  cukrozott  tejet,  tejfölt
       öntöttek  a  tetejére  és pirosra  sütötték  (Álmosd,  Kismarja,  Derecske,  Konyár,  Bihar-
       nagybajom,  Püspökladány,  Hajdúhadház).


                           Kukoricából    sült  tésztafélék



           Málé,  tepsimálé, öntött  málé,  ídesmálé,  víkonymálé
           Nagy vászonfazékban  a  málélisztet  leforrázták,  hogy  sűrű  péppé  váljon.  Derecs­
       ke  környékén  úgy tartották,  hogy  erre  csak  az  „ásott  kút vize"  az  úgynevezett  „po­
       kolvíz" jó. Ezután  az  ágyba  a  dunna  közé  tették,  ahol  estétől  reggelig  a cukor  kivált
       belőle,  „megédesedett".  Reggel  aztán  a pépet  zsírozott  tepsibe öntötték.  Ha kb.  1 cm-
       nél vékonyabb  volt  a réteg, akkor víkonymálé,  ha  ennél  vastagabb, akkor vastagmáié,
       vagy öntött málé a neve (Báránd,  Hajdúszovát).  Némelyek  a tetejét  zsírral  leöntötték,
       majd  a kemencében  kisütötték.
           Ha  kisült,  kockákra  vágták  s  tálba  rakták,  ahol  még  egy  darabig  lefedve  állni
       hagyták,  mert  ezalatt  „az édesség  kijött  rajta",  a málé  „kicsipásodott".  Ekkor lett jó
       édes.  (Hajdúböszörményben  ilyenkor kérdezték:  „kinek  a csókjára  főzted"?  Földesen
       fövés  közben  kevés  búzalisztet  is hintettek  a  vízbe,  s kavarás  közben  ezt  mondták:

                              „Málé,  málé  ídes  lígy,
                              Mint  a  csókom,  olyan  lígy"

       Debrecenben  „új  párok  szerelmére  öntötték",  hogy édesebb  legyen.  Hencidán  azt
       mondták:

                              „Málé,  málé  édesedjék,
                              Szép  vőlegény  közeledjék!"

       Esztárban:            „Edesmálé  édes  légy,
                                                    348
                             Mint  a  pinám,  olyan legy!"
           Apróbb  változtatásokkal  egész  megyénkben  ismerték.  Álmosdon,  Berettyóújfa­
       luban, Derecskén  búza-,  vagy rozslisztet  adtak  hozzá. Balmazújvároson,  Kismarjában
       kevés  sóval  tartották  jónak.  Hajdúszováton,  Nagykerekiben  kevés  zsírt,  Fülöpön  ola­
       jat  tettek  bele.  A  Hajdúságban  kevés  borsot,  Biharban  kevés  cukrot,  Fülöpön,  Kis­
       marjában  tejet  főztek  bele.  Derecskén  a  tej  mellé  kevés  élesztőt  is  oldottak,  hogy
       könnyebb  legyen  a  tészta.  Hasonló  okból  Fülöpön,  Újtikoson,  Álmosdon  szódabikar­
       bónával  fújatták  fel. Álmosdon  fahéjjal  ízesítették.
   140   141   142   143   144   145   146   147   148   149   150