Page 56 - Debreceni Nagyerdő
P. 56

Vitézvári báró Simonyi József óbestert, a Hessen-Hamburg huszárregement
                                (huszárezred) ezredesét Simon József néven Nagykál-
                                lóban 1771-ben írták be az anyakönyvbe. Apja Simon
                                Pál mészáros. Fia Nagykállóban és Máriapócson kez-
                                di meg a betűvetést.
                                  Elemista időkre így emlékszik egykori máripócsi
                                Szerén Fráter „Hát megbárósodtál Jóska fiam?. . . Ne
                                bambulj édes óbester fiam miként a borjú, én min-
                                denre emlékszem, ami veled kapcsolatos! Alighanem,
                                mert soha nálad pofátlanabb, pokolra való anyaszo-
                                morítót még nem hordott a hátán a föld. Ordas (77)
                                  Az időközben a bárósággal Simonyi nevet felvett
                                katona gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Pi-
          arista Gimnáziumban kezdi, majd negyediktől már Nagykárolyban, ill. Bu-
          dapesten folytatja. Miért csak eddig? A magyarázat a szokásos . . . Nem bír-
          ta a harcot a refista prepákkal . . .
          Édesapja „rossz helyen” bérelt a Jóska fiúnak kvártélyt. A Péterfia Jakab ut-
          cáról gyalog kellett járnia a Szent Anna utcába. Így útba estek jövet menet,
          a refista prepák. A „barátkozásra” oly hajlamos diák – inkább átment a másik
          oldalra csakhogy, beleköthessen a prepákba. Természetesen ez mindennapos
          verekedést eredményezett, aminek a kollégiumból kitóduló refisták vetettek
          véget.
           A csatákat az apja megsokallta és Nagykárolyba majd Budapestre vitte ta-
          nulni csemetéjét. Józsi ehelyett az első huszár toborzón beállt katonának. Az
          apja  súlyos  tallérokért  ki  tudta  váltani  és  Hajdúböszörményi  gimnázium-
          ba adta. A huszártoborzók itt is utolérik . . .

          SIMONYI ÉS A KOLLÉGIUM
          SIMONYI NEM ÉRTI A TRÉFÁT
          Ordas Iván  Simonyi  óbester című  írásából  kiderül, hogy  a fasor ügyében
          a magisztrátussal gyakori volt a perpatvar. Simonyi „a magisztrátust vastag-
          nyakú cívisek gyülekezetének tartotta, de szerinte azért annyi ész szorulhatott
          volna beléjük, hogy megértsék, mennyire fontos őriztetni a – „Simonyi-gát”
          fáit, ha nem akarják kipusztulásukat”.
           Simonyi a tettek embere volt. A kilovaglásai során három kollégiumi diákot
          a fiatal csemeték tördelésén ért. Nem restellte, hogy azon melegében huszár-
          jaival mindegyiknek tíz-tíz pálcát veressen a „nadrágjára”.
           A Kollégium az 1600-as évek óta a város szeme-fénye. Az európai hírű ta-
          nintézet vezetői még szörnyülködni se értek rá azon, hogy éppen egy pápis-
          ta parancsára fenekelik el deákjaikat, amikor oda is befutott a tollforgató ked-
          vű ezredes levele:











                                         56
   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61