Page 51 - Debreceni Nagyerdő

VÁLYI NAGY GÉZA
DEBRECENI LEVÉL
. . . ’Oh! Hány poétát szültél, már
világra s dicséretedre mennyi dal fakadt
. . .
A délibábos, hímes Hortobágyra
vagy a Nagyerdő lombjai alatt?

OLÁH GÁBOR
A DEBRECENI NAGYERDŐ MINIATŰRÖK 76
Itt a Nagyerdő. Mennyi vágy, nagy
álom Arany-zöld színbe vont regés
tanyája!
Itt voltam oszlopos szent néha nyáron,
Egy-egy roppant tölgy törzsökére
állva. Assisi Szent Ferenc se tudta
jobban Kicsalni: mit mond a füttyös
madár.
És álmodoztunk finom mélabúval:
Hogy áll majd szobrunk a bokrok között.

OLÁH GÁBOR
EGYET LÉP AZ ŐSI VÁROS
.. . A Nagyerdő hajnalonta – Belopózik, s
az utcákon szerte szórja
Akácfái virágának illatát – és Minden
ablak csupa rózsa,
A Nagyerdő virágokkal teleszórja.

TÓTH ENDRE
SŰRŰ ERDŐN
Te sűrű erdő megáldalak,
köszönöm ezt a ritka órát
s bár emléke csak e dal
marad fogadd szívem szerény
adóját.

MÓRICZ ZSIGMOND
a Nagytemplomot és a Nagyerdőt tartja Debrecen jel-
képének.
. . . „Neki semmije sincs ebben a városban . . . de azt,
hogy debreceni azt oda sem adná a világ minden kin-
cséért.”
a volt debreceni diák is korábban verssel búcsúzott
pallagi tanulmányainak végeztével.

51