Page 48 - Debreceni Nagyerdő
P. 48
DÍSZKERT, SÉTAKERT
A XVIII. század közepétől az addig zárt Tilalmas Nagyerdő a városlakók ked-
velt sétahelye lett. Az Erdősoron (ma Nagyerdei körút) húzódó városárkát, vé-
dővonalat 1862-ben megszüntetik. Ettől kezdve csak a déli kapun lehet bejutni
a Nagyerdőbe. A kijutást megkönnyíti az 1863-ban beindított omnibusz járat.
Ezt követi 1876-ban a városból kivezető Simonyi gát makadám útburkolattal
való ellátása.
A tömegek megjelenését a város rossz levegője, a meleg nyári napok, a po-
ros száraz meleg megnöveli. Aki csak teheti, menekül az erdő fái alá, ahol
tiszta hűvös levegőt talál. Az addigi Sétakertben már Vígadó és Fürdőház is
üzemel.
A Nagyerdő fogadókészségét a XVIII. század végén csak egy rosszhírű
csár- da jelentette. Ide járt a gondjaira bízott fiatal diákokkal Csokonai Vitéz
Mi- hály és itt énekelték azt a Szilágyi Gábor professzor úrról írott gúnydalt,
ami annyi sok bajt okozott a költőnek.
„Ez” a rosszhírű csárda indította Geöcz Ferenc királyi biztost 1794-ben,
hogy helyette egy megfelelő nagyerdei mulató és park létesítésének a gondo-
latát felvesse. A városi magistrátus azonban még tiltakozott a Nagyerdő ilyen
célú igénybevétele ellen azzal az indoklással, hogy, – Debrecen város
polgárai
„mulatságukat” földjeiken, kertben és szőlőikben találják meg. A létesítendő
mulatóhelyet a söpredék és a diákság látogatná. Ami csak rontaná a két cso-
port erkölcseit. – Az elutasítás további indoka volt, hogy a Nagyerdő messze
van, ahol csak gonosz szándékú emberek verődnének, össze, ami újabb alkal-
mat adna a tolvajlásra, verekedésre.
A Nagyerdőt a várostól homoksivatag választja el, rendes ember oda sze-
kérrel jár és magával viszi az elemózsiát. A városi magistrátus a javaslatot
elvetette.
Az új királyi biztos Bek Pál indítványát viszont már 26 évvel később fogad-
ja és 1826 májusában már fel is avatják az első debreceni vigadót és fürdőhá-
zat.
48