Page 37 - Debreceni Nagyerdő

– AZ ERDŐK VÉDELME –

Az erdők védelmére a város a mezőőrökhöz hasonlóan akkori nevükön er-
dőpásztorokat, későbbi nevükön csőszöket állított be. Zoltai (114) egyik írásá-
ból ismerjük a monostori csősz fizetését is, mely az 1600-as évek végén 3 ft
48 dénár volt.
A XVII. században a megszaporodott lakosság tűzifa igényének biztosítá-
sa miatt a városi tanács szigorítani kényszerült a faizást, fanyerést szabályoz-
va az elszállítható fa és gally mennyiségét. Az akkori erdőfelújítás, mint ko-
rábban említettem csak a sarjaztatásra szorítkozott, ezért megtiltották a friss
vágások és feltörő sarj fiatalosok legeltetését.
A csőszök ellenőrizték az állatok járását, legeltetését és a lábas (idősebb) töl-
gyerdőkben engedélyezett makkoltatást. A Nagyerdő tölgymakk-terméséből
jelentős jövedelme volt a városnak.
A városi tanács jegyzőkönyvében elég sűrűn van nyoma annak, hogy a tanács
állapítja meg az egy sertés után járó makkoltatási díjat. Így pld. 1674-ben „ki-
lenc pénzt” kell fizetni egy-egy sertésért a makkoltatás idejére. Sajnos a legelte-
tést is igen sokszor megengedték a Nagyerdőben. Így pld. 1680-ban december
2-án azt olvassuk a tanácsülési jegyzőkönyvben: „A Nagyerdőt meg kell bocza-
tani a legelő jószágoknak, egy marhátul három poltura exigáltatik. DVT (17)
Ebben a században a Nagyerdő már sok tekintetben hasznára volt a város
lakosainak. Kiváló faállománya miatt a szomszéd községek lakosai is meg-meg-
dézsmálták a Nagyerdő fáit. Volt olyan eset, hogy katonaságot is bevetették
a sarcolás sikere érdekében. A tanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1677-
ben a böszörményi szomszédok német katonaság fedezete mellett törtek a Na-
gyerdőre, és onnan sok szekérre való fát elhordtak. A Nagyerdőben nemcsak
a szomszédok okoztak kárt: 1739. június 26-án olyan „szélvész támadt” ami
több mint 1000 fát tépett ki tövestül.
A VÁROS ÁROKKAL VÉDI A NAGYERDŐT
Debrecen nemcsak törvényeivel védte erdeit. Az 1745. évi tanácsi határoza-
tok között a következő található: „A Nagyerdő, hogy jobban conserváltassék
árokkal kellene körülvenni.” Egy bizottságot is kiküldenek, mely felméri, és
6940 ölben határozza meg a felárkolandó területet. Így a Nagyerdő 1745 után
készült térképein az erdőséget földsáncszerű árok veszi körül. Az árkok a ha-
tárok pontos kijelölése mellett az erdők megvédését célozták.
A kiárkoltatást kezdetben az erdőcsőszök napszámosokkal végeztették, ké-
sőbb a „hóstátiak” (külvárosi szegénység) köteles munkanapjait fordították
e célra. 1761-ben újra árkolják a Nagyerdőt, kibővítik felül 1 öl, alul két láb
szélességűre, és öt láb mélységűre. Az árkolás ellen a helytartótanács is szót
emel, mivel egyik Szabolcs felé haladó közutat is elzárták.
Végül Pozsony jóváhagyásával sikerült az elkerülő közutat – a mai 4-es főút

37