Page 32 - Debreceni Nagyerdő
P. 32

TÖRÖK GÁBOR
          DEBRECEN VÁROS ERDŐMESTERE

          „Nagyon szerette az erdőt, a madárdaltól zajos, vi-
          rágtól illatos erdőt. Munkás élete csaknem egészen
          ott folyt le a lombos természet ölén. A halál is onnan
          hívta el, ahol édesapja, aki szintén városi erdész volt,
          gyermekifjú  szívébe  beleoltogatta  a  fák  és
          növények szeretetét,  –  a  szép  Nagyerdőről.  Török
          Gábor a deb- reczeni M. Kir. Gazdasági akadémia
          növénytani  és  erdészeti  tanszékét  cserélte  fel  az
          erdőmesteri hiva-
          tallal, melyben harmincz évnél hosszabb ideig vezette Debreczen város nagy
          kiterjedésű erdőségeinek üzemét, nemcsak kiváló szakértelemmel és köteles
          lelkiösmeretséggel, hanem veleszületett odaadó szeretettel is. Az erdőségek
          között fekvő polgári kaszálók birtokjogának végleges rendezése után, mely-
          ben neki fontos szerep jutott, az annak előtte igen elhanyagolt, s főképpen
          a bizonytalan tulajdonjogi állapot miatt erősen pusztuló erdők felújítása kö-
          rül, támogatva a városi hatóságtól s olyan buzgó munkatársaktól, mint Botos
          Lajos, Szűcs Kálmán erdészek, országos hírnevű szakértők által méltányolt
          hervadhatatlan érdemeket szerzett. Néhány évvel ezelőtt, mint nagy szőlő-
          teleptulajdonos, pezsgőgyárat rendezett be. Sok nehézség ellenére is sikerült
          a Török pezsgőket országszerte megkedveltetnie. Ez által Debreczenben, ho-
          moki bort termelő nagy vidék központjában, közgazdasági szempontból igen
          jelentős iparágat honosított meg.”
           Reális pályán működő öt derék fia közül négy a harczterén volt, mikor Tö-
          rök Gábort, a város közönségének őszinte gyászára, 1915. április 10-én, 68
          éves korában, tüdőgyulladás és régi vesebaj megölte. Emlékét megőrizzük!

          BOTOS LAJOS
          ERDŐMESTER HELYETTES

          Botos Lajos volt az ízig-vérig debreceni erdészfamí-
          lia megalapítója, aki másfél évtizedig szolgálta a vá-
          ros erdeit, ezért külön is megemlékezem róla. Tö-
          rök Gábor és Botos Lajos nemcsak együtt végeztek
          a Selmecbányai Erdészeti Főiskolán, hanem felesé-
          geikre is ott leltek. Az olasz bányakapitány két lányát
          hozták haza. Így a városi erdőmester és helyettese
          sógorok is voltak.
           A Botos család nyolc fiúgyermeke közül Géza, apja örökébe lépve a város
          hí- res erdőrendező főmérnöke lett. Míg unokája, ifj. Géza apja és nagyapja
          szel-







                                         32
   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37