Page 31 - Debreceni Nagyerdő

támasztanak– ,” a XIX. század elejéig rendszeres erdőgazdálkodásról, annak
mai fogalma szerint alig lehetett beszélni.” „Változást csak az erdőmesterség
felállítása hozhatott volna. Jöttek ekkor felsőbb utasítások, de bizony a tény-
leges végrehajtásig nagyon kevés jutott el belőlük.”
Az erdőmesterek munkáját a fent jelzett tanulmányban inkább humorosan
vázolja: „Az Erdőmester egész tiszte azonban még mindég csak abból állott,
hogy a rendes Turnust már most kiszorítván, a fát levágatta, gömbölyű ölekbe
összeraktatta, s által adta a Tek. Tanáts által kinevezett két faosztó Biztosnak,
kik aztán a Polgárok közt kiosztották vége lévén pedig ezen mozgalomnak, az
Erdő Mester egész éven által ott állhatott az erdőben, mint valami fakép. Ép
ész, jó akarat, ügyességnek el kellett némulni, mert tsak azt és annyit tehetett,
mint amennyit szabályként a Tanátsi rendelet elébe szabott.” DVL (25)
Később ez a háttérbe szorítottság érzése csökken, sőt az 50-es években –
amikor már nagyobb szabadságot kap (ekkor már javában a vasutat szervezi
és építi) – teljessé válik az összhang közte és a város között.
Liszkait 1854–1875-ig Török Pál, majd fia Török Gábor követi. A kama-
ra érzékelve a város állandó ellenállását, többször felszólítja Debrecent, hogy
küldjön Selmecbányára itteni polgárszülőktől származó ifjakat. A kama- ra
1845-ben el is rendeli a városnak, hogy erdészeti tanulmányok végett Sel-
mecre küldjenek ifjakat.
Botos Géza erdőmérnöktől tudom, hogy Török Gábor és Botos Lajos a
cívis szülők gyerekei közül az elsők között végeztek Selmecen. Abban az
időben az nem volt egy egyszerű vállalkozás, miután Debrecen és
Selmecbánya között lóháton vagy gyalogosan (többnyire mezítláb) megtett út
nem kis erőpróba volt. Aztán végre mindenki megelégelésére 1875-ben
Török Gábort városi er- dőmesterré, Botos Lajost pedig 1876-ban városi
erdésszé nevezhetik ki. Tö- rök Gábor erdőmester későbbiekben leírt
tevékenysége bizonyítja, hogy ő tett legtöbbet a Nagyerdőért. Ezt
bizonyítja, a Debreceni Képes Kalendáriom
nekrológja is.
Unokatestvérével Botos Lajossal együtt szereztek meg a Selmecbányai
Aka- démián az erdőmérnöki oklevelet, de együtt is dolgoztak 1915-ig,
amikor Botos az erdőmester helyettese volt. A harmadik cívis Szűts Kálmán
1890-től erdőmester helyettesként lép hivatalba.
A leírtakból egyértelműen kiviláglik, hogy a város erdészeti vezetőitől el-
várta a hűséget, az érzelmi kötődést. Az erdőt, mindannyiunk közkincsét fe-
lelősséggel csak az kezelhette, aki mint debreceni polgár sajátjának is érezte
a város erdeit.

31