Page 30 - Debreceni Nagyerdő

(a nagy főbírói címet kiérdemlő) főbíró 1775-ben kiadott utasítása világít-
ja meg legjobban: „Az erdők az idevaló részeken, tekintve azok kicsinységét
és a népek sokaságát, valóságos kintsek, ezért ezeknek különös gondját kell
viselni, szaporítani és szorgalmatosan feltartani.”
Szilágyi Gábor után a városra ráerőltetett Neuwirth Vince tanult erdőmes-
tert 1819-ben hamar sikerült elűzni. Utódja ideiglenesen 1821-ig Somogyi
István lesz, aki csak inspektorként a város Erdészeti Hivatalának a vezetője,
őt Keresztszegi Szabó János erdőmesterként követi. Érdemes felsorolni, hogy
az erdőmesternek kinevezett Keresztszegi Szabó János a tudományok milyen
széles körével rendelkező tudós ember volt: matematikus, geometra, a néptu-
domány és a filozófia doktora, építész, hiteles inzsener, erdőmester. Ő 1838-ig
volt erdőmester, helyére a város egyik földmérője Liszkay Sámuel kerül. Ő
ezt a tisztséget hosszú évtizedeken keresztül 1839–1854-ig töltötte be. A
Nagyer- dőn lakott és onnan szervezte a vasútépítést.
Az erdőmesterek elleni ellenszenv okát akkor mondják ki, mikor „1843.
június 4-én kelt 19151. számú kamarai parancsolatjára” válaszolnak, „nem
lehet az olyan tisztviselőkhöz a városnak bizodalma, kik ezen Város, és a Pol-
gárság Javához semmi tekinteteknél fogva nem lévénn lekötelezve, Hivatalo-
kat tsak kenyérkeresésnek tekintik, kik magokat Cameralis Tiszteknek tart-
vánn, midőnn a Nagy Méltúságú Kamara távol eső Felügyelésétől nem félnek
– a helybeli Törvényhatóságnak pedig nem hiszik magokat alája tartozónak
lenni.” DVL (24)
A valódi ok tehát az, hogy idegen személyt és nem városbelit kellett erdő-
mesternek állítani. E miatt aztán a kamara, többször figyelmezteti a várost,
hogy küldjön Selmecre itteni polgárszülőktől származó ifjakat, kik ott az er-
dészeti ismereteket megtanulva, majdan átvehetik az erdő kezelését.
Liszkay keserű szavakkal panaszkodik, „Jelentéseimet semmi mozgás és
aka- rat nem követi: – éppen úgy hittel fogadott kötelességem sürgetni azokat
– min- den sérelem nélkül, mind addig, míg egy Igen vagy Nem határozat a
dolognak igazi állását kifejti és felvilágosítja” . . .
Később sem szűnt meg jelentéseiben a város ebbeli maradiságát ostorozni,
amiért aztán a város jónak látta meginteni, hogy beadványaiban szelídebben
és tisztességesebben írjon.” DVL (25)
Liszkay 1848 májusában eltávozik a városból és csak 1849. december
végén áll vissza az erdők élére . . . de akkor csak úgy vállalja, ha neki nagyobb
sza- badság adódik, és egyenesen a főbíró alá lesz rendelve minden kisebb
tisztség és gyűlés elkerülésével. Uray Bálint akkori főispán méltányolta e
jogos kérést és a várost engedményekre bírta. DVL (26)
Liszkay 1854-ben „visszapillantás az erdők múltjára” című tanulmányában
ír a régebbi viszonyokról. Szerinte – amit különben levéltári adatok is alá-

30