Page 28 - Debreceni Nagyerdő

gozik, Nemzeti Nyelvünknek pallérozását főbb kötelességei közé
számlálja, a t.ttes Nemes Tanácshoz, mint Törvényhatósághoz Német
Nyelven írt uta- sítás küldődik az Erdőknek miképpen leendő mérettetésére
nézve.” DVL (23) Később visszaküldözték a kamara német nyelvű
utasításait, majd „ad acta”, azaz véglegesen félre, az „irattárba” helyezték.
Miután a megparancsolt je- lentések felküldése sorozatosan elmaradt, 13 év
múlva 1830-ban bizottságot küldött a kamara a debreceni magistrátus
nyakára. Ezek megtalálják az erdők ügyében érkezett 1817-ből való
rendelkezéseket, és a hozzá mellékelt mintát is. Erről az eseményről
Debrecen főbírája a „hites öreg emberekből” álló Nagy Tanácsnak emígyen
számolt be: „Egy német nyelven készült és sok részben erre a városra nem
is alkalmazható mustra Jegyzés az egész”. DVL (22)
Nem volt ilyen egyszerű Duschek Ferenc főerdőinspektornak és Bek Pál-
nak, az új királyi biztosnak a rendelkezéseit megtagadni, mivel ez utóbbi itt
székelt és utasításaik végrehajtását állandóan ellenőrizni tudta. Volt is mit,
mert 1818-ban az általuk készített instrukciók, melyek az erdőkezelés
„regulációját” tartalmazta, nagy ellenkezést váltott ki. A megregulázás
viszont
„több tekintetben az eddigi jogszokással, a város polgári szabadságával, bir-
tokai feletti földesuraságával állott ellentétben”. Penyigei (88)
Nem is adják ki végrehajtásra az erdőmesternek, még miheztartás végett
sem. Sokáig támadják ezért a várost, de a magisztrátus hajthatatlan maradt és
mindig azzal felelt, hogy ezen instrukció általa jóvá nem hagyott.”
Mikor ezek a beadványok hatástalanok maradtak, a mind erőteljesebben
jelentkező felsőbb beavatkozások ellen a város reform országgyűlésekre je-
lentette be gravamenjeit. (Így nevezték az 1848 előtti alkotmány és törvény-
ellenes jogsérelmeket.) Az 1825 és 1844 között megtartott Országgyűléseken
számtalanszor szerepel Debrecen erdőgazdálkodása. A város ezen intézkedé-
sekben kétirányú sérelmet érzett:
Először, mert szabadság és tulajdonjogát korlátozták, másodszor a rájuk
küldött erdőinspektor költségei teljesen, a temesvári főerdőinspektor költ-
ségei részben a pénztár kiadásait tetemesen növelték, holott az alábbiakban
felsorolt Erdőmesteri Hivatal alkalmazottjai sem jelentettek kis terhet.

– AZ ERDŐMESTERI HIVATAL ALKALMAZOTTAI –

INDAGÁTOR (erdősz) beosztás is létesült, többnyire 2 fővel. Az erdőmester
segédeiként összekötők voltak az erdőmester és a csőszök között.
PRAKTIKÁNS (kancellista). Valójában, mint erdészeti tisztviselő az erdőmester
írnoka, hivatalvezetője volt.
RŐZSEBIZTOS (komisszárius). A faosztást irányítók, többnyire városgazdai
hivatalnokok voltak. Általában 3 fővel. Egy a városházán székelt, cédulabiz-

28