Page 27 - Debreceni Nagyerdő

szabad királyi városok területére terjedt ki. Ezek rendeletei jó ideig csak
papí- ron maradtak, mígnem erőskezű királyi biztosok (1770) beállításával
találták meg a módját annak, hogy a kamara rendelkezéseinek érvényt
szerezzenek. Ezek Debrecen erdőgazdálkodására is igen nagy befolyást
gyakoroltak. Deb- recenben báró Vécseyvel (1770) kezdődik ez a korszak.
Erdészeti szempontból dr. Forgách Miklós (1773–1777) vált nevezetessé.
Zelizy (112). Utódja volt az, aki a fabeli haszonvételeket megreformálta. A
fabe- li részesedést csak a házzal bíró cívisekre korlátozta. Az erdőtolvajok
pedig a városból ”tsapattassanak” ki.
Szintén erdészeti szempontból Geöcz Ferenc (1794-1799) kormánybiz-
tossága jelentős, aki utasításba adja, hogy ..., kiváltképpen pedig az erdőnek
Conservatiojára való különös vigyázás a magistrátusoknak parancsoltassék
meg. Ő sürgeti először az erdőnek az erdőmesterekkel való kezeltetését és
a Nagyerdőn a Kartács utcai állandó faraktár létesítését. (A későbbi Műszaki
Erdészet területe.)
A királyi biztosok erdészeti vonatkozású irányító működése a XVIII. század
végén indult meg, míg a XIX. század elején kizárólag a város erdészei viszo-
nyainak rendezését célozta.
A XIX. századi királyi biztosok Beszeviczy Pál, Ibrányi Farkas, Bek Pál,
Semsey József, és Jób, s utoljára legfőképpen Kállay István tevékenysége je-
lentős. E két utóbbinak még kinevezési okmányában is szerepel, hogy külö-
nösképpen az itteni városi erdők jobb kihasználását, kíméletesebb kezelését
és védelmét igyekezzenek helyesebb alapokra fektetni.
Debrecen város egy 1817-ben készített összeírás alapján területileg a máso-
dik legnagyobb erdőbirtokkal rendelkezett, a maga 25.289 k. hold erdejével.
A 36 szabad királyi város és a 16 szepesi város erdőségei között a második
helyen állt, erkölcsileg pedig az elsőn, mivel egy hegyvidéki város előzte
meg. Így az országban az egyik legnagyobb erdőgazdasággal Debrecen
rendelkezett.

– A VÁROS HARCA A KAMARÁVAL –

A németesítő abszolutizmus (önkényuralom) éveiben a város passzív ellen-
állást, a kamara rendeleteinek látszólagos végrehajtását és az elodázás politi-
káját választotta. Jó példa erre az erdészeti inspectori rendeletek elszabotálása.
A kamarai rendeletekkel úgy volt a város, hogy azok jórészt csak papíron lé-
teztek és nagyon sokszor ott is maradtak. Különösen, ha német nyelvű uta-
sításokat küldtek ebbe a színmagyar városba: „Nagyon megütköztünk azon,
hogy most amidőn a Nemzeti Magyar Nyelvünkön való írást és más min- den
Hivatalos levelezéseket s Törvénykezelésbeli Irományoknak a készítését a
Törvény is hathatósan rendeli, s mindenikben csak a Nemzetiség lelke dol-

27