Page 39 - Debreceni Nagyerdő
P. 39

a XX. század elejére, – Bodor Gyula miniszteri tanácsos akkori (1921) erdő-
           hivatal vezetője szerint¬ – „lerongyolódtak”.
           A beteg elszáradt fák kiszedése, a keletkező lékek makkal történő beültetés
           belterjes „kertészkedő” erdőápolást kívánt volna, aminek nem voltak meg
           a feltételei. Így kerültek az erdőbe a vákáncsosok.
            A felújítás nehézségeit csak fokozták a múltból örökölt hagyományok, az
           állattartás fénykorából itt maradt legeltetés, makkoltatás. A régi idők szokás-
           joga mindig utat tört. Főként aszályos időszakokban, előbb a város tulajdonát
           képező ménes, majd utóbb a törzsgulya nagyerdei legeltetése, a felújítások
           aprólékos belterjes voltát lehetetlenné tették.
            A felsorolt hatások és nehézségek a fokozatos felújító vágások rendszerét
           megbuktatták.
            Ezért a XX. század elején áttértek ismét a 100 éves fordulóval kezelt tarvá-
           gásos rendszerre.
            A Nagyerdőre nehezedő ennyi negatív hatás érződik a Török Gábor erdő-
           mester által készített, a Nagyerdő első, 1886–1895-ös időszakra szóló üzem-
           tervében. Szintén 1885-ben készül el az erdőmester remekműve: „Debrecen
           Szabad Királyi város Nagyerdei fürdőkertjének rendezési tervezete”.
           Előbb nézzük a Nagyerdő első üzemtervét:


                     –  A  NAGYERDŐ  ELSŐ  (ÜZEM)-ERDŐTERVE  –

            Török Gábor az első debreceni származású erdőmester 1885-ben készítette
           az első szakszerű erdőkezelést biztosító üzemtervet. DVL (15) Az általa készített
           terv fafajösszetétele még kedvező képet mutat. Az őshonos kocsányostölgy
           és elegyfafajai  kőris,  juhar,  hárs,  szil  még  a  terület  78%-át  borítja.  A
           gyengébb magasabb térszintbe betört akác 19%-a is elfogadható. Ha nem is
           szószerint, de ismertetem az üzemterv indokolását.

           TERMÉSZETI VISZONYOK
           Az üzemtervkészítő erdőmester is megnyugvással sorolja a fatenyészeti vi-
           szonyokat kiemelvén, hogy mind az „A üzemosztályban”, akkor díszkertnek
           nevezett parkerdőben, mely a város kultúrparkja volt és a távolabb eső „B
           üzemosztálynak” keresztelt vaderdőben a kocsányostölgy az uralkodó fanem.
           Származása „nagyrészben sarjadzás útján állott elő, kisebb részben makkve-
           tés, vagy ültetés által”.
            Tölgy után a legnagyobb területet foglal el az akácz. Szórványosan a fekete,
           szőke, rezgő és kanadai nyár.
            Cserjék: mogyoró, vörösgyűrű som, galagonya, fagyal, kökény, kutyafa,
           varjútövis benge, kecskerágó, feketegyűrű som, és a bodza.










                                            39
   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44