Page 38 - Debreceni Nagyerdő

elődjét – az erdőn kívülre helyezni. Az árokból kikerülő földet az erdő felé
dobták, mely így egy kisebb sáncot képezett. 1777-ben az Apafáját árkolták
körül, majd a város összes erdőbirtoka sorra került.
A városvédő földsánchoz hasonlóan most már a Nagyerdőbe is csak a ka-
pukon keresztül lehetett szekérrel bejutni. Az északi bejárást a Pallagi kapu,
a délit a Nagyerdei kapu biztosította. Emellett a helyi vasút sínpárjai a Viga-
dóig szállította az utasokat.

– NAGYERDŐ A XIX. SZÁZADBAN –

A század elején még érvényesül a királyi biztosok „erőfölénye”. Debre-
cen város erdeire még a vágásfordulókat a (fordákat) is ők állapították meg.
A századfordulón gróf Forgách Miklós a fordákat átlagban 50 évben állapí-
totta meg.

1802–1843 KÖZÖTT ’40 évre szállították
1844–1880 KÖZÖTT ’60 évre emelték majd
1880–1920 KÖZÖTT ’40 évre szállították le
1880-BAN az 1/60 rész 375 kh erdő nem fedezte a város
szükségletét, míg 1/40 rész 562 kh erdő már
igen.

Ezek között az „előírások” között a Nagyerdő mindig kedvezményezett elbí-
rálást élvezett, mivel az 1800-as évektől a többi városi erdőtől eltérően már 60
éves vágásfordulóban kezelték. Ez a gyakorlat sarjüzemmódot takart. (Tar-
lasztották és hagyták, hogy sarjról felújuljon.) Az 1840-es évektől érzékelték,
hogy egyre több tuskó „bevakul” (nem hajt ki), áttértek a 80, később 100 éves
fordulójú fokozatos felújító szálerdő üzemmódra.
A szálerdő üzemmódtól várt javulás sajnos nem következett be, mivel a 0,5-
0,6 záródásúra túlzottan megbontott 80-100 éves tölgyállományok elgyomo-
sodtak. A megbontás annak a reményében történt, hogy az abban az időben
vetényülésnek nevezett makkról történő természetes újulat „lábra kapjon”.
Sajnos ez a más klimatikus viszonyok közötti sikeres módszer az Alföldön
a Nagyerdőben nem vált be. OEE (18) A kedvezőtlenre változó vízgazdálko-
dási viszonyok, vízrendezés, a fák csúcsszáradását okozták. E révén tovább
ritkult az amúgy is ritka – korábban 7 évenként ismétlődő, – bő makktermés.
A megbontott állományok alja elgyomosodott. A lékekben a cserebogár jó
felmelegedő petéző helyet talált. A kikelő pajorok még a kevés kikelő tölgy
újulatát, gyökerét megrágták. A napfényre kerülő idős tölgyek törzsein meg-
indult a kéregaszás, a kéregelhalás, majd a kéregleválásos tölgyszáradás.
A felsorolt hatások eredményeként a Nagyerdő kocsányostölgy állományai

38