Page 80 - Debreceni Erdős könyv

A cívis kerekerdő

M ondják, hogy a hajdúk nagy pártfogója, Bocskai
fejedelem, amikor látta a nyírségi homoktenger rátele-
pedését szeretett kardforgató népének feketeföldjére,
azonnal cselekedett. Több ezer szekér tölgymakkot
hozatott Erdélyből, hogy az (Nagy)erdővé cseperedve
megkösse a futóhomok vándorlását. Szép történet, a
fejedelem iránti máig gyökerező szeretet és magaszta-
lás sokatmondó példája.

A valóság azonban teljesen más. A Tócó-völgyétől
keletre elhelyezkedő tölgyesek létfeltételei már több
ezer éve kialakultak és ott lábra is kaptak. II. katonai
felmérés

Ma már az adománylevelek láncolata alapján közismert Egy-egy erdőrész letarolása után a természet önerejére
tény, hogy a Nagyerdőt Debrecen városa mondhatni bízott erdőmegújulás nem mindig vezetett eredményre.
„ősidők óta” saját birtokának tudhatja. Eleinte szabadon Főleg a nagyszámú legelő jószág miatt. 1642-ben a város a
használták, később a zálogos erdők megszerzése után sertéseket kitiltotta a sarjasztásokból, a pásztoraiknak
inkább épületfának kímélték, és a település belső szük- pedig megüzente ne innen vigyenek fát, szerezzen nekik a
ségleteit fedezték belőle. gazdájuk. Tiltották a tűzrakást, sőt még a gallyak szedését
is. A tilalom megszegőit karjuk levágásával vagy deresre
A városnak Gúthon, Bánkon, Nagycserén voltak sokkal húzással büntették. Az erdők vigyázására csőszöket
terjedelmesebb erdői is. Viszont az erdőtenyészet szá- neveztek ki. Fizetésük mellé terményjárandóságot és
mára egyik legkedvezőbb feltételek itt alakultak ki. Éltes, szénaporciót kaptak. A büntetésből is részesültek „az
robusztus méretű fáiról a megbecsülés, a tisztelet kifeje- éberebb vigyázat végett”.
zéseként kaphatta a nevét.
A kivágott erdők helyén a mesterséges felújítás gondolata
A Nagyerdő egyike volt a város legjobban zárt, legszebb először 1743-ban vetődött fel. „Sem az Apafáján, sem a
fákat növelő erdőségeinek. A város elöljárósága mindig Nagyerdőn feltalálható pusztaságokat senki se szántani, se
megkülönböztetett módon bánt vele. Volt is miért. A kaszálni ne merészelje, és erre fürmender uram szorgal-
legközelebb eső erdeje bőséges tárháza volt az építésre matosan vigyázzon egyszersmind szedessen elegendő ért
alkalmas hatalmas szálfáknak. makkot és az említett pusztaságokat vetesse be.”

78