Page 76 - Debreceni Erdős könyv
P. 76
A 19. század közepére a település erdeiben több mint A kapálással a kikelő tölgyfa-
2.800 k. holdnyi olyan fiatal ligetes, füves terek, sikertele- csemetéket állandóan tisztán
nül felújított vagy üresen hagyott foltok alakultak ki, amik kellett tartani, a hiányt nevelt
az erdők szívében, belsejében foglaltak helyet. Ezeknek csemetével kellett pótolni.
az erdősítéséről kellett a városnak gondoskodnia, hogy az Ahhoz, hogy a termést a kó-
erdői további pusztulás során ne váljanak teljesen haszon- borló emberektől, nyúltól és őz-
talanná. től megvédhessék, kóróból és
Ebbe a munkába vonta be Debrecen elöljárósága a vá- szalmából kunyhót raktak, ami
káncsosokat elsősorban azért, hogy minél olcsóbban tel- körül baromfit és disznót tar-
jesítse kötelezettségeit és munkalehetőséget adjon az tottak. Ősszel behúzódtak a vá-
egyre növekvő nincstelen, földönfutó népességnek. rosba, télen favágásra szegőd-
tek, hurkoltak és csapdáztak,
Vákáncsos kapával kosarat fontak vagy seprűt kö-
töttek. Volt, aki itt, a földkunyhójában a telet is kihúzta. A
városhoz közeleső területeken a vákáncsos rendszer a
második világháború után lassanként eltűnt.
A Debrecentől távolabb eső erdőkben, Cserén, Halápon,
Bánkon, Fancsikán Gúthon főként józsai, martinkai, létai
és pályi szegényemberek adták a vákáncsosok derékha-
dát. Mindenkinek nagy családja volt, ezért nekik már nem
volt elég egy-két hold, akár 8-10 holdat is felfogtak.
Nekik megengedték a helybenlakást és az állattartást.
A szegény embernek egyetlen vagyona, munkájában
előbbre mozdítója, hasznos segítője és nem terhe, a fel-
cseperedett gyermek volt.
A városhoz közel eső Nagyerdőn és Apafáján az erdő meg-
újítását, felújítását, újratelepítését a kertségek és telepek
szegényebb lakói közül kikerülő vákáncsosok és az erdő-
hivatal fogadta napszámosok végezték. Az üres terüle-
tekből az erdőhivatal kimért holdnyi vagy kisebb parcellá-
kat, amiket aztán kiosztott a jelentkezők között azzal a
feltétellel, hogy a felszántott földbe 1,2 méteres sortávol-
sággal makkot vessenek. A földből szántás, kapálás alkal-
mával kikerült tuskók felében, a gyökerek teljességben a
vákáncsost illették meg. A város nem fizetett nekik bért a
megmunkálásért, cserében megengedte, hogy a fasorok
közét a saját hasznukra tengerivel, répával, burgonyával,
rozzsal vagy dinnyével vethessék be.
74
