Page 77 - Debreceni Erdős könyv
P. 77

Volt olyan család, ahol 19 gyermek született „gyors” egy-
                        másutánban. Szutor Gyögy 49 éves családfő egész életé-
                        ben vákáncsos munkával foglalkozott. A 12 élő gyermeké-
                        ből  a  legidősebb  20,  míg  a  legkisebb  egy  éves  volt. Az
                        1920-as  években  a  vákáncsos  családok  össznépessége
                        meghaladta a 6000 főt.

















                       Kalyiba és kemence                                              Vákáncsos kunyhó rekonstruált berendezése

                        A tölgyesítés mellett a földet 8-10 évig lehetett használni,   A gyermekeiket akár harminc hónapig is szoptatták, hogy
                        ezért a vákáncsos a felfogott vákáncson először egyszerű       ne legyen gondjuk a szilárd ételre. Nyomor volt a sorsuk. A
                        szállást épített. Ez többnyire homokdombba ásott verem-        szegénység és a vándorlás űzte őket félig a föld alá. 1930-
                        kunyhó, vagy hevenyészett kalyiba volt. Hasonló egysze-        ban a Népszava újságírója kérdezte az egyik öreget, mit
                        rűséggel  rakott  kemencét,  ásott  és  állított  jószágainak   jelent  a  vákáncsos  szó?  Szegénységet,  szegénységet
                        enyhelyet  vagy  egyszerűen  együtt  lakott  vele.  Négy       uram. Ezt hallottam az apámtól és én is ezt mondom – fe-
                        méter(!) mély ásott kútjuk falát fával bélelték (bodonkút).    lelte az ősz vákáncsos szemlesütve.
                        Amikor  a  csemeték  annyira  megnőttek,  hogy  magukra          A felfogott területet nem adhatták tovább, a kunyhóba
                        hagyva is erdővé váltak, a saját érdekeivel ellentétben a      idegent nem fogadhattak. Aki lopott, azt családostól, cók-
                        vákáncsost továbbállították. Otthagyták megszokott haj-        mókostól kitelepítették.
                        lékukat, hogy újabb erdőirtáson verjenek tanyát.


                        Életüket az állandó vándorlás jellemezte. Ez az ideigle-
                        nesség rányomta bélyegét szállására, szerszámára, egész
                        életvitelére. Az erdő „gyümölcsein”, vadsóskán, kolompér-
                        levesen  és  barna  rozskenyéren  tengődtek.  Ha  bírta  a
                        gyomruk, mert a kenyértől már rég elszoktak.

                        A család a kunyhó vackaiban aludt egymás hegyén hátán.
                        Nappali rongyaikkal takaróztak. Azzal takargatták a velük
                        háló kotlósokat is.  A születésnél nem volt bába.


                                                                                                                                              75
   72   73   74   75   76   77   78   79   80   81   82