Page 85 - Debreceni Erdős könyv
P. 85

Pestis és piac



                        1709-ben  az  országban  dúló  pestisjárvány  Debrecent  is  elérte,
                        tömegesen szedte áldozatait. A nyavalya miatt a környékbeli falvak
                        piacoló  népe  a  város  kapuját  nem  volt  hajlandó  átlépni.  A
                        magisztrátus a Nagyerdő egyik út menti tisztását jelölte ki piacos
                        helynek.   Térképek sokáig őrizték a „Hadházi piac” elnevezést. Mit
                        produkál  az  élet?  A  járvány  miatt  egykor  kijelölt  tisztáson  most
                        gyógyszergyár működik…



                       Hátalással…



                        A szegények szerzett joguk szerint november 1-je és március 18-a
                        között hetente kétszer, szerdán és szombaton „hátalhattak", azaz
                        egy-egy hát gallyat hazavihettek.
                           Az 1885-ös üzemterv szerint a  fahátalás ellenőrzése így történt:
                        „A kapunál lévő felügyelő erdőőr által bebocsátandók jeggyel láttatnak
                        el, s egyszersmind a gallyszedés a védszemélyzet által kijelölt helyen
                        engedtetik  meg.  A  jegykiadás  a  következő  módon  a  leghelyesebb:
                        minden bemenő kap egyszer s mindenkorra egy állandó sorszámmal
                        ellátott szegletes bádog jegyet, e mellett a neve és lakása egy könyvbe
                        beiratik,  ezenkívül  minden  bemenetel  alkalmával  az  állandó  jegy
                        előmutatása mellett kap egy szintén ugyanazon sorszámmal ellátott
                        kerek jegyet, mely kerek jegy kimenetel alkalmával a kapus erdőőrnek
                        visszaadatik, ezáltal az árkon való bemenetel meg lesz akadályozva és
                        az erdőn való ellenőrzés is meg lesz könnyítve."


                       …meg máshogy



                        Mogyoró, kecskerágó, cseregalagonya, kökény, veresgyűrű vesszőt
                        100—200  háttal,  40—50  szekérrel  vittek  ingyen  szék,  kerítés  és
                        tövisborona készítésére. Az intézetek, katonai laktanyák és a város
                        fásításához évenként háromezer csemetével járult hozzá a faiskola.
                        Mindemellett a Nagyerdőről évente 100-200 szekérnyi televényes
                        földet hordtak haza házaikhoz a cívisek.


                                                                                                                                              83
   80   81   82   83   84   85   86   87   88   89   90