Page 54 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

195

liszttel, tojással és zsemlyemorzsával bevonja, zsírban kisüti,
nagyon jó. -
Fokhagymás lével úgy készítik el, hogy a galambhúst jó
bő lében megfőzik, 3—4 fő fokhagymát megtisztítanak és
apróra feldarabolják. Beleteszik a lébe, rántást tesznek bele,
megkészítik. Kis paprikát pirítanak zsírban, azt rátöltik. Nagyon
•egészséges, jó leves.
Krumplileves. Növendék borjúhúst apróra vág és a vas-
fazikban alápirít egy kevés hagymát forró zsírban paprikával
megízesíti. Ekkor a megmosott apróhúst a forró zsírba teszi,
megkavargatja. Vizet tölt rá bőven, egy kis petrezselyem-
gyökeret és répát is tisztít bele. Ezután krumplit tisztít, apró
kockára vágja, mikor a hús megfő, beleteszi a krumplit és vele
megfőzi. Meghagyja savát, ízét és már kész a jó leves. Az ét-
lapon gulyásleves. A gulyás ilyet sohasem eszik.
Vargaleves. Fehérpecsenyét megsütötték, kockára vágták
és húslébe tették, hagymát kockáztak bele és úgy ették. Sokhelyt
halotti torra főzték.

Tyúkhúsleves.
A tiszántúli magyar, ha csak teheti, minden vasárnap
és ünnep elsőnapján tyúkhúslevest eszik ebédre. Ezt tartják
a legjobb levesnek. Sajnos mivel az önellátást e téren is kezdi
t
feladni, kevés yúkot nevel. Ezt is eladja, apró szükségleteit
fedezi az árából.
Tyúkot nagy körültekintéssel fog. Enni ád nekik, körül-
nézi az állományt. Az a kendermagos jó tojó, az a sárgatokás
jól iil a tojáson, a barnának piros a taréja, most is tojik. Az a
nagy fekete régen nem tojik, most is halvány a aréja, az lesz
t
a vágó. Rendesen az üllőn fogja meg. Sötétben könnyebb, mert
nem lát a tyúk. Szabadban nehezebb elfogni, ilyenkor seprűt
vesznek elő és addig zavarják, míg el nem fárad. Egy szegletbe
vagy a tyúkólba beszorítják és megfogják, vagy a nagy nyírág-
seprűvel megnyomják, vagy az üldözött tyúk annyira kifárad,
hogv az üldözők előtt leguggol. A gyermekek nagy örömmel
fogják meg. Ha a gazdára bízzák a tyúkfogást, veszi a nagy
ostort, közzévág a mitsem sejtő tyúkhadnak, egy csapással
kettőt is elüt. Van nagy sápítkozás, ha nem jót ütött. A gazda
semmit sem ad az asszonyi beszédre, mellénye zsebéből veszi
t
a kést, a ompán károgó tyúkot a combja közzé szorítja, meg-
fogja a fejét és elvágja a nyakát. Elhajítja a tyúkot. A vérző
tyúk nagyon vergődik, a többiek rámennek, csudálkoznak neki,
vágják, rúgják. A haragvó gazdasszony alig tudja elverni a
döglőről.
— Na magára sem bízom többé a tyúkfogást, ez még
tegnap is megtojt ! — sápítozik a gazdasszony.

13*