Page 14 - Csárdakönyv_1-45
P. 14
Szántódi révcsárda
A révjog birtoklása és a révhajók működtetése fontos
bevételi források a Balaton történetében is.
Mészöly Géza: Szántódi átkelés
Már az 1055-ös, apátsági alapító levél említi a tihanyi
és a foki révvel kapcsolatban koku zarma helységet, a-
mely „Tihannyal szemben a túlparton lévő település”. A rév mindig Tihanyból indult, mert Szántódról nehe-
Amit később Szántód falu néven ismerünk. Az átkelő- zebbnek bizonyult átjutni a túloldalra. Nappal füst-
hely Tihany és Szántód között, a tó legkeskenyebb sza- jelekkel, éjjel fáklyákkal hívta a szántódi csárdásné a
kaszán alakult ki. tihanyi révészeket. Egyszer jelzett, ha a csónak is megfe-
Az apátság somogyi birtokai közül ez volt a legjelen- lelt. Kétszer, ha kompra volt szüksége az átkelőknek.
tősebb, mert a rév mellett halászó- és kaszálóhellyel is
rendelkezett. Sőt, átszelte a tó déli partján húzódó Csokonai Vitéz Mihály a „Dorottya, vagyis a dámák dia-
kövezett római út, ami az Árpádházi királyok idején dalma a farsangon" című vígeposzában ezt a révutat így
vásáros, só- és áruszállító országúttá változott. Később a írja le:
postakocsik is ezen közlekedtek.
Az áru- és személyszállítást szolgáló révet hosszú „Majd Szálának keskeny, de kies csúcsánál
ideig a bencések tartották fenn. Az önálló vagy az által jött a jégen Tihany hegyfokánál
egymás mellé kapcsolt (összekompolt) fahajókat az S kiszállván Balaton szántódi révére,
apátsági cselédek hatalmas evezőkkel hajtották. Az áldott országba, Somogyba beérve.”
Már az 1. katonai felmérés is csárdát jelez A csárda és a szekerek beállója az 1940-es években
© Thúry György Múzeum
14
