Page 12 - Csárdakönyv_1-45

Balaton

Fenéki csárda (valamikori Vámház,
ma Fenékpusztai csárda vagy Berki betérő)

Szántód és Révfülöp mellett Fenékpuszta volt egykor az
egyik legjelentősebb balatoni átkelőhely. A Kis-Balatont
lefűző szűkület kínálta az átkelőpont kialakítását.
Mivel Fenékpusztát nem csak átkelőhelyként, hanem
kikötőként is használták, jelentős bevételt eredmé-
nyezett. A szállítások és az átkelés díjait a révészek és a
halászok otthonainak szomszédságában álló ősi vám-
házban szedték. Azt, hogy viharos időben és éjjel az
utasok hol húzódhattak meg, nincsenek biztos isme-
reteink.
Azt viszont tudjuk, hogy a szemben lévő déli oldalon
a Bottyáni vendégfogadó 1771-ben ivóval, konyhával,
szobával és istállóval várta a kompon érkezőket és az ar- A Fenéki csárda a hatvanas években
ra várakozókat. A második katonai felmérés Fenékpusz-
tán, a rév szomszédságában már vendégfogadót mutat. A vámház udvarán működött a Festetics család hajó-
építő műhelye, ahonnan evezős komp-, sószállító- és
vitorlás hajók egész arzenálját bocsátották a Balaton
vizére.
A kompok mellé 1757-ben Festetics Kristóf két rév-
hajót állított be, melyeken tilalmas volt a „káromkodás
és pipázás”. 1824-ben a fenéki kompokra árbócfát állí-
tottak és azokra vitorlát feszítettek.
A kompok viteldíja 1837-ben: Egy személy- 1 krajcár.
Egy hajtott marha – 4 krajcár. Egy rövid szekér – 7 kraj-
cár. Egy hosszú szekér – 10 krajcár. Gabonás szekér – 20
krajcár. Egy sertés – 2 krajcár. Egy hintó – 30 krajcár. Egy
zsák gabona – 2 krajcár.
Az 1834 és 1837 közötti nagy szárazság alatt a Balaton-
ról a Balaton-öblöt gátakkal leválasztották. Azóta neve-
zik a levágott Balaton-öblöt Kis-Balatonnak.
Balatoni vitorlás komp

12