Page 55 - Debreceni Erdős könyv
P. 55

Vizet, fát meg enyhelyet…








                       A  Tisza árvizeinek zöme a Dobi-foknál lépett ki med-
                        réből  és  kifutott  a  Hortobágyra.  Különleges  vízjárású
                        években Csegétől Nádudvarig, Ladányig húzódott az ár.
                        A többnyire néhány arasznyi víz megfrissítette az útjába
                        kerülő  mocsarakat,  feltöltötte  a  szárazon  álló  morot-
                        vákat, bágyokat, ellepte az erdők laposait, megöntözte
                        a Hortobágy hatalmas pusztáit.

                        Az 1830-as nagy árvíz, majd az azt követő kolerajárvány
                        mind inkább sürgette a folyók szabályozásának ügyét.
                        Ezt csak felgyorsította, hogy az 1834-ben angliai útjá-
                        ból, Vásárhelyi Pál vízépítő mérnökkel Széchenyi István
                        hazatért.






                        Számára világossá vált, a folyók szabályozása nélkül nincs     A Tisza mentén megépült gátak maguk között tartják és
                        folyami hajózás, nincs stabil nyomvonalú úthálózat, sőt az     gyorsan az alsóbb szakaszok felé terelik azt a fölös vizet,
                        általa  oly'  annyira  óhajtott  kötött  pályájú  vasútvonalak   ami egykor rendszeresen elárasztotta Hortobágy térsé-
                        kiépítése sem lehetséges.                                      gét. A tavaszi frissítő áradásoktól elgátalt legelők, csak a
                                                                                       tavaszi és a ritkán látott nyári csapadékokra támaszkod-
                        Az 1846 derekán nagy erők-                                     hattak. Hamar felszáradtak, a perzselő nap és szárító sze-
                        kel  megkezdett  töltésépí-                                    lek  kiégették  azokat.  Az  ármentesítési  munkák  követ-
                        tési  munkálatok  a  szabad-                                   keztében rohamosan romlott a legelők minősége, amit
                        ságharc ideje alatt nemcsak                                    csak  tetézett  a  mind  gyakrabban  beköszöntő  aszály. A
                        megtorpantak,  hanem  azt                                      gyepek állateltartó képessége csökkent és évről évre idő-
                        követően a pénzhiány miatt                                     szakossá vált. Az ősi népdal egyre többször öltött testet:
                        a tervek is jelentősen meg-                                    „Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz…”
                        változtak.
                                                                                       Amilyen gyorsan épültek a folyók menti gátak és a vízelve-
                        A  szeszélyes  árvízi  járások                                 zető csatornák, ugyanolyan gyorsan fogalmazódott meg
                        megzabolázásának előnye-                                       a jószágtartók részéről a legelők öntözésének kérdése. A
                        it nem elvitatva, a legeltető                                  kényelmes itatási lehetőségek (friss áradások, legelő ta-
                        állattartásra  mért  csapásai                                  vak, itató tavak, gödör kutak, stb.) a talajvízszint süllyedé-
                        hamar jelentkeztek.                                            sével megszűntek.
                                                                    Vásárhelyi Pál
                                                                                                                                              53
   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60