Page 56 - Debreceni Erdős könyv

Kutak és árnyaló sehol. Nemcsak szenvedett a jószág, ha-
nem pusztult is. Ezt nem hagyták szó nélkül a nyakas
cívisek: „Elvittétek a vizeinket! Adjátok vissza a vizeinket!”
Mihamarabbi vízvisszavezető csatornákért kiáltottak.

A város létrehozta a Hortobágyi Intéző Bizottságot a
legeltetés ügyének felügyeletére. A húsz fős társaságban
helyet kapott a mátai biztos, a pusztai állatorvosok, a
mezőrendőrök kapitánya, néhány tanácsnok és hivatal-
nok, valamint a gulyatartó gazdák képviselői. Foglalkoz-
tak a jószágjárások, kutak, tanyák, erdők és kaszálók Gulyás dögtalyigával
helyének kijelölésével, a legeltetés rendjével, a legelők
javításával és a pásztorok bérével.
A bizottság a legeltetés szervezésén és a kutak
ásatásán túl, a delelőhelyek mellé fél-egyhektáros er-
dőfoltokat telepített. Ezek a kör- vagy U alakú akácosok
szárnyékerdőként működtek: cserjeszintjét és alj-nö-
vényzetét az állat lerágta, földjét kitaposta, a törzseket
pedig „fényesre” dörzsölte. S a fák „hálából” óvták a
jószágot a nagy melegtől.

Faiskola Mátán, 1872
Ilyen erdők keletkeztek Juhosháton, Kos- és Szásztelken,
Kungyörgyön, Keserűtelken, Szálkahalmon, Tornyidom-
bon, Faluvéghalmán és Papegyházán. Máig dacolnak az
időjárás, a legelő jószág és a „rőzseszedő” nép viszontag-
ságaival. A szárnyékerdők telepítésére Mátán faiskola
létesült.

A századfordulón, Erzsébet királyné emlékének adózva
ültettek tölgyfákat Malomházára, a csendőrlaktanya
környékére és a debreceni Nagyerdőre.

Keserűerdő

54