Page 53 - Debreceni Erdős könyv

Malomháza

K
ikorhadt, kivénhedt matuzsálemeivel a Malomházi
erdőt is sziki tölgyeseink között tartjuk számon. A Hor-
tobágy folyótól valaha körbeölelt szigeten lelt mene-
dékre. Erzsébet királynő emlékfái is itt sorolnak, ligetté
bővítve az öreg tölgyek magányosságát. Kész csoda,
hogy a vízre telepített malom építésénél megfeled-
keztek a kéznél lévő épületfákról.
Csöndesek ők, nem beszélnek. Pedig volna miről. A
molnár itt olcsóbban segítette át a folyón túlra az úton
járókat, mint föntebb a hídnál a városi vámos. Évszá-
zadokon átnyúló pásztornemzedékeknek adott rekkenő
hőségben tenyérnyi enyhelyet, tomboló viharban me-
nedéket.

Ki tudja hány jószág masírozott el alatta, ki tudja hány ma-
dár szállt ágaira, hogy onnan figyeljen, „sasoljon”.
De időben lépjünk egy nagyot. A néhány évtizedes
múltra visszatekintő Hortobágy településen az itt élők kö-
zött van egy vízválasztó mondat. Aki nem látta a malom-
házi hídról a naplementét, az nem is hortobágyi ember.
Istenem, hányszor láttam…

Véntölgyek a malomháznál – Zoltai Lajos rajza
51