Page 50 - Debreceni Erdős könyv

Az erdőt leggyakrabban fatolvajok, tilosban kaszálók,
legeltetők, makkoltatók és tüzek károsították. A város
komoly büntetéssel sújtotta az erdő és a vad tolvajait,
orozóit. A féltve őrzött kincset tűzi- és épületfaként,
gulyakutak és pásztorépítmények létesítésére hasznosí-
tották.
Az erdőből a fát tuskóirtásos tarvágással nyerték, a
felújításra különösebb gondot nem fordítottak. A magára
hagyott vágásterület sarjról, a talajban rejtőző és a szom-
zédos állományokból beszóródó magvakból újult. A
napjainkban száz évnél idősebb erdőrészletek megkapó
sokfélesége, csoportos elegyessége, többkorúsága és
hullámzó egészségi állapota innen ered.

Az ősi időkben a féktelen Tisza árterületébe eső buja, far-
kas járta erdő lehetett, amelynek alját a folyó gyakran A kőből épült híd
frissítette áradásaival. Nedvesen tartotta a mélyebb A 19. század első felében a pusztai tüzek, tiszai áradások
részeket az erdőt karoló, nádat és halat bőven termő Völ- és a pásztorok „faéhsége” miatt a hortobágyi fahíd foly-
gyesér vize is, míg a vízrendezések ki nem apasztották. Ma tonos javíttatását a város megunta. Elhatározta, hogy
a Völgyeseret szántóként művelik. kőhidat emeltet a Hortobágy folyó fölé. Az építkezéshez
A 18. századi felmérések szerint az erdő területe el sem és a tégla helybéli égetéséhez 1825-ben a közeli Ohati-
érte a nyolcvan hektárt. A város sokszor meghajolt a jó- erdőben nagyobb irtást rendeltek el.
szágtartók érdekei előtt, s az aszályos években rendre
megengedte, hogy a marhák az erdőn teleljenek. A ka- Ma már nem tudni, hogy rosszul mérték fel a szükséges fa
szálást azonban mindig tiltotta. 1790-ben a vadászatra mennyiségét vagy a nem túl hosszú út alatt „apadt el” a
tilalmas erdőben a város kérte, hogy a ménesek és gulyák szállítmány. Egy azonban bizonyos, a híd építésének be-
védelmére Szabolcs megye rendelje ki a csegeieket far- fejezéséért két év múlva, még egyszer nagyobb tarolást
kasvadászatra. kellett a tölgyesben elrendelni.

A visszamaradt erdő képéről a királyi biztosok 1829-ben
született jegyzőkönyve tanúskodik. E szerint az erdő alja
mocsaras, vizenyős. Az alig negyvenéves tölgyek sarjról
nőnek, köztük szilt, vadalmát és vadkörtét találunk. A fák
görcsösek, girbe-gurbák csak gulyakutak ácsolásához,
vagy tűzre valók. Már akkor említést tettek egy hatalmas
varjútelepről, ami sok-sok fa kiszáradásához vezetett.

Vastagh Géza: Bika és farkasok

48