Page 59 - Debreceni Erdős könyv
P. 59
Milyen fa nő a Hortobágyon?
Szép Ernő
Milyen fa? Ha körülnézel ezen a szép zöld kerekségen, azt
mondod: hát semmilyen. Mint a Balaton vizén se nő fa.
Igaz, észreveszed arra messze azt a két szárnyékot, arra
Malomháza felé, meg ott ni a „tatárülések” felé. Ezek ritkás,
halovány kis ákácosok, a delelő jószágnak adnak árnyékot.
Egész nyáron kettészeli valami futó fehér víz a távol fák
derekát. A délibáb révén. De mind a két kis ültetést egészben Én nem is tudom, minek erőltetnék a fát erre a csuda darab
a délibáb tüneményének nézheted… legelőre. Ha erdő volna, s nem akarna fa lenni benne! De
S ez a két szárnyék mintha csak azért volna ott, hogy an- hiszen ez végtelen mező, óceánnak és égnek rokonja, a
nál üresebbnek, annál tisztábbnak lássék körülöttük a délibáb habjaival, a szamártövis égő csillagaival, így töké-
Hortobágy. letes, így boldogságos ez az egyetlenegy Hortobágy. A
természetnek, lám biztosabb az esztétikája, mint az em-
No, mégsem ilyen sima az eset. bereké.
Találni fát a hortobágyi pusztán, messzilátó se kell hoz- Várjunk, most felelek aztán a kérdésre, hogy hát milyen
zá. Ott a Máta lakóházai körül szilfa, nyárfa szolgál, s or- fa nő a Hortobágyon. Felelek a pásztorok feleletével. Azok
gona, jázmin, tamariszkusz is illatozik a mátai kis kertek- szokták mondani, hogy a Hortobágyon csak a dörzsölődzőfa
ben. Az állomás mellett is áll egy szép sor nyárfa. Odább, a nő meg.
kis híd mellé pedig egy szakasz jegenye van kirendelve. A
csárda körül is álldogál egynéhány akác, meg a csendőrlak- Hát ez miféle fa?
tanya kerítése mögött is ákácfák raboskodnak. Ha befelé kalandozol a messzi gyepségbe, egyszer csak
Ide figyelsz, kedves olvasó? elébed áll a dörzsölődzőfa. Valami két méter magas, vastag
Igen. A Hortobágy folyó mentén egy darabon szintén rúd, sima, ki van fényesedve szépen. A ló meg az ökör ehhez
jelen van a fa, mégpedig a hűséges fűz. S a kisebbik Hortobá- a rúdhoz dörzsölődzik, viszket a légytől a bőre, meg a tövis is
gyon, arra Debreczen felé, arra is láthatsz eleget magános macerálja.
ákácot őgyelegni. De a nagyhortobágyi puszta, az, mon- Néztem már, hogy tíz percig is odadörzsölgeti magát az
dom, olyan fátalan, mint a tenyerem. állat a rúdhoz, borzasztó nagy passzióval. Azután meg
Mert, mert a szik nem állja a fát. nekitámaszkodik, kipiheni magát. Ilyen dörzsölődzőfát
Próbáltak már itt egypárszor fásítani, mindenféle fajtá- minden öt kilométeres körzetben állítottak a jószágnak a
val; nem akar a szik szót fogadni. (Az idén is fásítanak, az Hortobágyon.
épülő országút mentén.)
Egy gyenge kis fa mégis megragadt a Nagyhortobágyon: Ó, mintha miránk is ránk férne efféle pajtásos fa nehéz utun-
az ecetfa. Némelyik pásztortanya mellett megtalálod. De kon, dühös loholásunk közt, amelyen viszkető bosszúságot,
hát az ecetfa nem számos, ahogy itt mondják. (Vagyis nem csípő bántalmat ledörzsölhetnénk magunkról, amelynek
számit.) A fája nem jó semmire, s árnyékot se tud adni neki-nekidűlnénk erőtlenségünkben, megölelnénk omlatag-
szegényke. Tartják, nem kell néki enni adni. ságunkban, szédületeinkben.
57
