Page 12 - Debreceni Erdős könyv
P. 12
A XVII. század végén vette kezdetét a királyi udvar beavat-
kozása a városok életébe, megtestesítőik a királyi bizto-
sok voltak. Debrecen elöljárósága nem nézte jó szemmel a
biztosok tevékenységét. Gróf Forgács Miklós királyi biztos
rendelkezésére 1775-ben 50 éves vágáskorhoz kötve
bevezették az erdők sarjasztásos felújítását. Innentől
kezdve előre meghatározták, hogy melyik erdő mire alkal-
mas fát adjon és ez alapján osztották el a vágásokat is.
Haranghy György fényképe
Ezt a gyűjtési lehetőséget a cívisek „hátalás”-nak nevez- A zálogként használt erdőkben alacsony, míg a város
ték. Amikor ezt a hátalt gallyat egy garas lefizetésével tulajdonában lévő erdőkben magas vágáskorral számol-
lehetett kivinni az erdőről, csak garasos gallyként emle- tak. Cívis észjárás szerint mindig a zálogos erdőkben
gették. kezdték a fák termelését, hiszen nem lehetett tudni med-
dig rendelkezik vele a város. Kamarai rendeletek alapján a
Az erdőségek különböző időben és különböző körülmé- városi erdőkről térképeket és leírásokat készítettek, vala-
nyek között jutottak Debrecen város kezére. Egy részük, mint felügyeltek, beleszóltak az erdők kezelésébe.
mint a Nagyerdő, Apafája, Nagycsere adománylevéllel
került a birtokukba. Haláp, Bánk, Gúth, Pac, Ohat, Sa- A városi polgárok számára járó illetmény legjelentősebb
vóskút, Fancsika és Monostor erdeit a falvak pusztulását újraszabályozására 1774-ben került sor. A polgárok ekkor-
követően zálogolják és használják. Ugyan különféle ere- tól maguknak fát nem vághattak, hanem a befizetett adó-
detűek ezek a birtokok, abban egyforma volt a sorsuk, juk arányában juthattak tüzelőhöz. A városi vágás költsé-
hogy a polgárok tűzi- és épületfa szükségletének fedezé- geihez is hozzá kellett járulniuk (megváltás).
sét, de leginkább a kaszálást és a legeltetést szolgálták. A kitermelt fák zöme (80-90%-a) tűzifaként haszno-
Abban az időben a kivágott erdő megújítását a tuskók- sult. Az épület- és szerszámfa, hosszúfa, sukkosfa, híd-
ból, gyökerekből eredő sarjakra és földre hulló makkok, deszka, hídpalló, bútorfa, görcsfa, dorongfa, garasos
magvak spontán vetényülésére bízták, azaz az újra er- gally, vargafa termelése alig érte el 10%-ot. Azok is főleg a
dősülést a természetre hagyták. Nagyerdőből, az Apafai- és az Ohati-erdőből kerültek ki.
10
