Page 11 - Debreceni Erdős könyv

Az erdők élése

Az ember megjelenésével és megtelepedésével a
Debrecen környéki erdők használata (élése) elkezdő-
dött. Mindenki szabadon vágta, használta az erdő fáját.
A várossá válással kialakult egy egyedi, Debrecenre jel-
lemző szokásjog. Minden debreceni polgár a városi há-
zas telke, ló- és marhaállománya, valamint fizetett
adója arányában használhatott szántóföldet, külső és
belső legelőt, kaszálót. Ez később kiegészült az erdő-
ségekből származó fajárandósággal, a faizással. A
szokásjog olyan mélyen beleivódott a cívisek életébe,
hogy azt 1774-ben Forgács Miklós királyi biztos elis-
merte és követendő irányelvként megerősítette. 1767

A 16. században találunk olyan intézkedést, amikor kije- 1650-ben említik először járandóságként a kivágható fát.
lölték az erdő vágható részét. Ugyanebből a századból Ez a teher aztán végigkíséri a debreceni erdők életét.
származnak az első feljegyzések az erdészeti személyzet-
ről, erdőkerülőket és erdőcsőszöket említenek az iratok. A Az 1660-as években találunk utalást arra, hogy milyen
fák kiadását a rőzsebiztosok irányították. A városi főbíró életkorban kerülhet egy-egy erdő „fejsze alá”, ám a vá-
felügyelte őket. gások helyének kijelölése még rendszertelen volt.
1684-ben a szenátorok közül a tekintetes tanács
1553-ban a város tiltja a ritkának számító jegenye (nyár), erdőinspektort választott, aki felügyelte az erdőcső-
kőris, eper, szil és juharfák vágását, irtását. 1641-ben pe- szöket, a favágási utasítások betartatását és a pénz-
dig ezeknek a fáknak már az ágait sem szabad letörni, csak ügyeket. Ez a „hivatal” 1816-ig működött.
az alattuk felgyűlt rőzsét szabad összeszedni.
A középkorból megmaradt a rőzsegyűjtés lehetősége,
1607-ben arról rendelkeztek, hogy a polgár köteles beje- amit Mária Terézia is megerősített az úrbéri rendezések
lenteni a vágni kívánt faigényét és fizetni a vágásért. Ez során. A császárnő ragaszkodott hitvallásához: „Etetni kell
nem vált rendszeressé. a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!”
A város megpróbálta útját állni az erdők irtásának, Vas (fejsze és fűrész) nélkül lehetett száraz, kidőlt fát,
1642-ben 12 forinttal büntette azokat, akik engedély nél- hullott ágat vagy a vágások után visszamaradt „töre-
kül építésre alkalmas fát vágtak, vagy tüzet okoztak. morát” gyűjteni és azt talpon, szekér nélkül kivinni.

9