Page 9 - Debreceni Erdős könyv
P. 9
Szilágyi Erzsébetnek és Hunyadi Mátyás királynak debre-
ceni ispánjaikhoz és a debreceni bíróhoz, polgárokhoz
intézett oklevelei 1460-ból és 1462-ből az erdeik (Nagy-
erdő, Apafája, Nagycsere) őrzéséről, fenntartásáról és
hasznáról rendelkeznek, a Máta nevű pusztán átfolyó Hor-
tobágy vizén gyakorolható halászattal és vámszedéssel
együtt.
Ezeket a jogokat a városi tisztjeik kezéből visszavették és
átengedték a cívis polgárok közösségének: „Ha városun- Az ország igazi fátlan részein a marhakereskedelem kelet-
kat véletlenül tűz pusztítaná el, hamarébb felépülhet azon nyugat irányú útjai húzódtak, ahol a jószágok tízezreit
erdőből, sőt ugyanazon erdő őrzése is könnyebb a polgárok, hajtották legeltetve és ezzel aránytalanul szélesen kipusz-
mint a változó ispánok által” – mondja az írás. Ugyanezen títva az útjukba kerülő erdőket. Ezeken az utakon folyt a
diploma a debreceni polgárok régi bíráskodási jogát is személyforgalom is, hiszen azok tágassága távol tartotta
újból megerősíti. a rablókat, martalócokat. Sőt 1548-ban királyi törvény
születik az erdők kivágásával az utak szélesítésére.
A 16. század végén az uradalmi tisztviselők újra rossz szín-
Debrecen 1583-ban a Nagyerdőre, Apafájára és Mátára
ben tüntették fel a várost az erdők használatában. János
vonatkozóan Báthory Zsigmondtól adományozó levelet
Zsigmond 1569-ben megparancsolja a helyben lévő királyi
kapott. Ezt megerősítette 1656-ban I. Rákóczi György fe-
hivatalnokoknak, hogy ne foglakozzanak az erdők dolgá-
jedelem is. A 15. és 16. századokban az örök tulajdonjogot
val. „Az erdőkhöz, sem a Nagyerdőhöz, sem az Apafájához a
korlátozó regula miatt, a város erdőterületei jelentősen
tiszttartók egyikhöz sem nyúljanak és egy pénzárú fát is
csak ideiglenes zálogszerzésekkel bővülhettek. A halápi,
senkinek ne adhassanak, hanem mint ekkoráig az erdő-
fancsikai, paci, bánki, monostori, sámsoni, gúthi erdők és
kerülők a Bírák gondviselésével őrizzék és az erdőket épen
a hozzájuk tartozó legelők csak e falvak törökidőbeli
tartsák.”
elnéptelenedése után jutottak Debrecen zálogbirtokába.
Ezek a területek is alapvetően a legeltetéses állatte-
nyésztést szolgálták.
Az 1853. májusában megjelent, tulajviszonyokat rendező
nyílt parancs megteremtette a városnak a birtokszerzés
esélyét. Zálogos évszázadok után 1854-ben élt is a lehe-
tőséggel, saját és polgárai költségén végleges tulajdon-
hoz jutott.
A második világháborút követően Debrecen város er-
deit államosították. A Magyar Állam ezeket az erdőket ál-
lamerdészeti kezelésbe adta.
Debrecen városának látképe, 1788
7
